Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)
TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész
őket. 31 1718-ban újra statútum rögzítette jogaikat és kötelességeiket. A clomesticában kellett összesen évi 3000 forintot fizetniük, amit — magukat teljes értékű nemesnek tartván — minden módon igyekeztek megakadályozni. Ezt jelzi egy 1714-ben és egy 1730-ban kelt rendelkezés, amelyekben a megye adóhátralékuk végrehajtással való behajtását helyezte kilátásba."- Az 1718-as statútum szerint a nem privilegizált helyeken élők mentesek a személyes tartástól, végső szükség kivételével a forsponttól és vecturától is. Taxát a szolgabíró kivetése szerint a domesticába fizetnek és nem tartoznak polgári jurisdictió alá. 33 1741-ben az insurrectió idején külön statútum rendelte el, hogy taxafizetés helyett személyes katonáskodással tartoznak. 34 A statútumok csaknem 9 n o-a foglalkozott a megyei igazságszolgáltatás szabályozásával. Megállapították az őszi törvényszünetek időpontját, módosították az országos törvénykezési szüneteket annyiban, hogy 75 forinton aluli adóssági perekben és erőszakos cselekmények ügyében az országgyűlési törvényszünet ellenére is el kell járni. 35 Többségük az egyes tisztviselők bíráskodási hatáskörére és a különböző bírósági eljárásokra vonatkozott. Kezdetben ritkábban, később évenként szabályozzák nyaranként a mezőgazdasági munkásokat megillető aratórészt. Az 1740-es években már ezek jelentik a statútumok többségét az áriimitációkkal. Az aratórész nagysága lassan csökkent. 1711-ben még 1/8-ad, (12.5%), az 1740es években 1/11-ed (9,9%) és 1/12-ed (8,3° ',») körül mozgott. Már kezdettől különbség volt a megyebeli és az extraneus munkások bére, illetve a megye egyes járásaiban szokásos bérek között. Előbbi célja a külső aratók kiszorítása volt, utóbbiak oka valószínűleg a járások eltérő földrajzi viszonyai. A statútumok be nem tartását a munkaadók és a munkavállalók részéről is a vicegerens büntette. 1711-ben az ellentmondó gazdát 40 forinttal, a lusta munkást 2 forinttal sújtották. Az 1740-es években 12 forint volt mindkét fél szokásos büntetése. 31 ' Különösen kezdetben, kialakult gyakorlat hiányában statútumok határozták meg a megyei tisztviselők és egyéb megyei alkalmazottak fizetését, az országgyűlési követek, esküdtek és mások napidíjait, az egyes bírósági eljárásokért járó taksát. 3 ' Védték a megye közbiztonságát, amikor megtiltották az idegen koldusok bevándorlását. A megyehatáron levő települések lakóinak kötelességévé tették a „gyújtogatások és rablások megakadályozására" a latrok, csavargók és más ismeretlenek elfogását. 38 1717-ben a latrok és cigányok elfogására nemesi felkelést szerveztek, amelyben 4 forint terhe mellett a nemesek kötelesek voltak résztvenni. 1726-ban „a cigányok összeférhetetlensége miatt, mivel a szegény népet úgy a vásárokon, mint saját házukban állandóan zaklatják", elrendelte a megye, hogy az ilyen csavargókat bárki szabadon el:il Kgyjk. 1716. december 18., 1717. január 28. 32 Kgyjk. 1717. április 11., 1730. február 17. 33 Kgyjk. 1718. január 28. 34 Kgyjk. 1741. október 29. 30 Kgyjk. 1702. dec. 3., 1712. dec. 3., 1717. július 25. Kgyjk. 1711. június 25., 1717. július 25., 1720. július 5., 1740. július 10. stb. 37 Kgyjk. 171-2. d. n., 1717. január 28., 1720. március 11., 1725. február 19., 1713. június 30., 1730. május 13. stb. M Kgyjk. 1726. július 30. 2,7%.
