Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 25. (Zalaegerszeg, 1986)

TurbulyÉva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első felében. II. rész

mesék mentesek a személyes tartástól, de összesen évi 3000 forintot kötelesek adózni. Ha a parasztbíró szállításra kötelezte őket, hatalmaskodást követett el. Ugyanezen a gyűlésen intézkedtek arról is, hogy a házzal és kúriával bíró nemesek, ha mégis tartanak katonát, a jövő kivetésig továbbra is tartsák őket, amit beszámítanak az adójukba. Az adózáshoz kapcsolódott a statútumok 10,4%-a. Ezek egy része a ,,

misera plebs contribuens" adózásával foglalkozott. Csökkentette a teljesen elpusztult, vagy katonatartással túlterhelt községek adóját,

25 és erőteljesen fellépett az adócsalások megakadályozására. Több alkalommal megvizsgáltatták a szolgabíróval, hogy a fizetés igazságosan történt-e.

20 Szigorúan, 12 forintra büntették azokat, akik az összeírások előtt eladták a marhájukat, hogy ezzel is csökkentsék adóalapjukat. Sokan a szőlőhegyekre mentették javaikat az öszszeírások elől. 1712-ben, 1714-ben és 1737-ben is kemény rendelkezéseket hozott a megye ez ügyben. Katonai beszállásolással, dupla adóval, visszatoloncolással fenyegette azokat, akik az összeírás idejére nem tértek vissza falujukba, vagy terményeiket a szőlőhegyen halmozták fel.

2

' A nyaranként más megyébe szegődötteket is megadóztatták, azzal a kikötéssel, hogy ez a lakóhelyük adójába számítson bele.

28 Sokáig bizonytalan volt a Muraköz adóztatása. Két statútum is intézkedett ebben az ügyben. A kezdeti bizonytalanság után 1714. június 17-én döntöttek arról, hogy a Muraköz mindig a megyei adó l/5-ét fizesse, és ezt több alkalommal megerősítették.

2!) Különleges jogállást élveztek a molnárok. Az ő feladatuk volt az utak, hidak karbantartása, ácsmunkák végzése a megye számára. Ennek fejében adómentességet élveztek. Korszakunkban került csak sor megadóztatásukra, de adójukat ezután is különvették, és a taxás nemesekkel együtt nem az országos quantumba, hanem a domesticába (háziadó) számították bele. 1714-ben még arról intézkedtek, hogy adó helyett az egerszegi püspökházon végezzék el a szükséges ácsmunkákat. 1720-ban már azzal az indokkal, hogy ne legyenek a nemeseknél kedvezőbb helyzetben, elrendelték taxás nemesek módjára történő adóztatásukat — szolgálataik fejében két dica könnyítéssel. 1728-ban a többi adózó módjára rendelték adóztatásukat, egy évvel később az adószedőt bízták meg, hogy számolja ki adójukat a már említett két dica levonásával.''

0 Ahogy a molnár céh későbbi irataiból kiderült, sok molnár volt nemesi szármozású. Szakértelmük mellett talán ez is szerepet játszott kivételes adóztatásukban. A szegény, vagy elszegényedett nemesek ügye, mivel sokakat érintett, gyakran került a közgyűlések elé. 1716—17-ben két statútum is foglalkozott velük. Minden eszközzel ellenálltak adózás céljából történő összeírásuknak, ezért a bujtogatókat az összeírás elmaradása miatti károk és kiadások megtérítésére kötelezték. A rendelkezés nem vezetett eredményre. Ezt mutatja, hogy újra elrendelték a nemességüket nem bizonyítottak házankénti összeírását. Ha ezt nem engedték, a nemtelenek adójával és beszállásolással sújtották 25 Kgyjk. 1722. november 15. P. C. 2H Kgyjk. 1720. november »25. P. C, 1723. február 12. 27 Kgyjk. 1712. november 7. P. C, 1714. aug. 11. G. C. 1737. április 4. 28 Kgyjk. 1745. júl. 25. 29 Kgyjk. 170*2. dec. 3., 1717. április 29., 1725. júl. 30., 1730. február 27. 30 Kgyjk. 1714. március 16., 1720. október 29., 1728. február 16., 1729. január 11.