Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kapiller Imre: Adatok Zala megye felvilágosodás- és reformkori könyvtárának történetéhez. Pallini Inkey Ferenc bellicai könyvtára

gyűjteményt át is vette, hisz akkor a közgyűlés még létezett. Más kérdés, hogy 1854-ben a megyét, mint jogi személyt megszűntnek kell-e tekintetnünk. A közgyűlést mindenesetre. A megszűnt jogi személy vagyonának hovafordításáról az osztrák PTk. is másként rendelkezik. Semmiképpen sem lehet az említett vagyont úgy tekinteni, mintha a megye azt meg sem szerezte volna. Ezt érezhette a megye kulturális ügyeit szívén viselő — az uralkodóházhoz teljesen lojális — Bogyay Lajos megyefőnök is, mert nem sietett a könyvanyagot visszaadni. Hosszadalmas huzavona indult meg tehát a könyvtár körül. A megyefőnök utasítására Paár Károly ismét elkészíti a könyvtár leltárát. Erről február 16-án jelentést is tesz.

30 A Soproni Helytartósági Osztály ez év július 8-án kelt 11 817. sz. leirata feljogosítja a megyehatóságot, hogy az említett anyagot visszaadja a folyamodónak olyan feltételekkel, hogy az átvevő az „Egerszegi Kisdedóvó Intézet számára 300 pengő forintnyi alapítványi kötelezettséget" vállal. Erről a végzésről december 14-én értesítik Inkey Karolinát, aki még ebben a hónapban kötelezettséget vállal a 300 forintnyi tőke letételére abban az esetben, ha a könyvtárat előzőleg átveheti.

31 Az ügy ezzel még korántsem zárult le. Időközben a kérdés — a dokumentumok alapján nem követhető úton — az uralkodó elé került. Az uralkodó ,, . . . legkegyelmesebb parancsolatja szerint Néhai Pallin Inkey Ferenc Cs. s Kir. kamarás úr által a Zala megyei Rendek használatára végrendeletileg hagyott Könyvtárnak, leánya méltóságos Zalabéri Horváth Eduardné született Pallini Inkey Karolina aszszonyság részére leendő visszaadása 300 ezüst forintoknak az Inkey Ferenc alapítványba való lefizetése mellett el rendeltetett..." Minthogy eme rendelkezés értelmében a kedvezményezett az említett 300 forintról adóslevelet állított ki, ezek után az anyag átadásának — Koppányi Ferenc alapítványi gondnok szerint — semmi akadálya sincs.

32 Valószínűnek látszik — bár erre nézve cáfolhatatlan bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, — hogy ezt a véleményt követően megtörtént az anyag átadása. Erre utal az a tény, hogy nemsokkal ezután a megyehatóság felszólítja Inkey Karolinát: „...néhai ides atyja után maradt könyvtár átvételéért ő cs. és kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb rendelkezésénél fogva az Inkey féle alapítvány gyarapítására lefizetni..." vagy ha nem tudná kifizetni „ ... méltóságodnál leendő künnhagyását a Soproni Cs. K. Helyhatósági Osztálynál kieszközölni" tartozik. Amennyiben ezen felszólításnak 14 nap lefolyása alatt nem tenne eleget, abban az esetben az ügyet a megyehatóság a pénzügyi ügyészségnek át fogja adni behajtás végett.

33 Hogy milyen foganatja lett e dörgedelmes felszólításnak, és fenyegetésnek, nem tudjuk. Ügy tűnik azonban, hogy az ügy mindkét fél számára megnyugtatóan lezárult. Erre utal az a tény, hogy amikor 1861-ben a vármegye levéltárában és a Z. m. L. IV. 151. XI. K. 1855. Na 1813. Z. m. L. IV. 151. XI. K. 1856. N 140. Z. m. L. IV. 151. XI. K. 1858. N 2389. Z. m. L. IV. 151. XI. K. 1859. jan. 27. sz. n. csatolva 1855. Na 2389.