Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Czigány László: Az 1831. évi kolerajárvány Zalában

Fodormenta fű, borsos menta fű, Terpentin, Kénégény, Tiszta folyó Hugyag, mákony és mákonnyal vegyített hánytató gyökér." Az orvosok munkáját nehezítette, hogy a kolerával mint ismeretlen betegséggel álltak szemben, így a gyakorlat teljes hiánya rendkívül bizonytalanná tette a diagnózist. Olykor minden ok nélkül kolerára gyanakodtak, máskor a kolerás megbetegedéseket másnak vélték. „A meghűlés miatt hideglelés fejlődött ki" —• állítja az egyik halottkémi jelentés, mások szerint a kolera „leginkább a véneket, elerőtlenedetteket, s a hasmenésben szenvedőket szokta meglepni".

20 Nem hiányoztak a képtelen kórleírások sem, ez annak tudható be, hogy Magyarországon mindössze 500 szakképzett orvos dolgozott és mellettük a laikus gyógyítók, kuruzslók, bábák, falusi elöljárók és plébánosok is szerepet vállaltak a gyógyításban. Az orvosi viták elsődleges témája az volt, hogy a kolera ragályos-e avagy sem. E kérdés tisztázatlansága nagymértékben okozott következetlenséget a járványvédelmi intézkedésekben. A mejddő viták a kortársak figyelmét is felkeltették. A koleráról szóló írások értéktelenek, hiszen a nyavalya ismeretlen, s a könyvek írói nemcsak kolerát nem láttak, hanem gyakran „könnyű tollú" orvosok — írja 1831-ben a pápai Zsoldos János.

21 A kórleírások kivétel nélkül a kolera tünetei közé sorolják a hányást, hasmenést, fejfájást, végtagok hidegségét és a körmök megkékülését. A halál okának kizárólag a nyári meghűlések következtében beállott hideglelést tartják. Gerharu Pál utasítása részletesen foglalkozik a kolera gyógymódjával. „Mivel a betegség sokszor egy jó izzadással elmúlhat, azon legyen, hogy ezen izzadást eszközölje." Nem szabad mellőzni a meleg borogatásokat, a végtagok, a has és a derék keverékkel való dörzsölését. A gyógyhatású keveréket pálinkából, ecetből, fekete mustárból, kámforból, fekete borsból és fokhagymából készítették, ha ez sem használt „kőrös bogárport", vagyis porrá tört, szárított kőrisbogarat adtak hozzá. „Ha az izzadás enyhülni kezd, és ha éhes volna, csak rántott vagy marha hús lével tápláltasson, továbbá egy kevés boros vízzel is, de langyosan ápolgattatik" — folytatja a gyógymód ismertetését. Valóban, az orvosok legszívesebben a kámforos meleg bedörzsöléseket és a meleg borogatásokat alkalmazták. A betegek zöme azonban — a házi készítésűn kívül — semmilyen gyógyszert nem kapott, mert egyrészt a „cholera elnyomására szükséges orvosszerek a kellő helyekre való által szállításban gyakran hátramaradás tapasztaltatik",

22 másrészt a fertőzöttek csak elvétve szenvedtek 1 napnál tovább, ugyanis a halál általában 4—12 óra alatt beállt, így a gyakran késve hívott orvos csak a halál tényét állapíthatta meg. Az is megesett, hogy a csáktornyai patikus megtagadta az orvosságok kiadását, mert a vármegye az évekkel korábban felvett gyógyszereket nem fizette meg.

23 A gyógyszertárak forgalmát mutatja, hogy a keszthelyi gyógyszertár 20 Sztamborszky Jakab levele az alispánhoz. Sümeg, dec. 2. Z. m. L, Kolerairatok. IV. 1. b. 21 M. VARGA Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága. Orvostörténeti Közlemények 1976. 40. 22 Z. m. L. Jkv. IV. 1. a. aug. 8. 1904. 23 A kapornaki járás fiók kiküldöttsége az alispánnak. Nagykanizsa, aug. 24. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b.