Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Czigány László: Az 1831. évi kolerajárvány Zalában

vagyis meghatározott időt kellett a veszteglőházban tölteniük. A portékákra, lovakra és egyebekre az 1770-es veszteglési rendszabályok a mérvadóak. Az intéző levél azután a vármegyékben felállítandó különleges szervekről rendelkezik. Az alispán elnöklete alatt életre hívta az ún. egészségügyi állandó kirendeltséget. Kötelessége: a Helytartótanács által kiadott utasításokban foglaltak pontos megtartása: „a Rossznak gátlására vagy enyhítésére szükséges kórházak felállítása, a veszteglő helyeknek, s ezek szolgalatjára szükséges személyeknek és a betegek vagy veszteglők táplálására megkívánt élelemmel elrendelése ... egy szóval, minden e tárgyat érdeklő kérdések iránt rendszabályokat ki dolgozni". A Helytartótanács részletes útmutatást adott, ám ezek inkább általános irányelvek. Ennek — s az egyes megyék lehetőségeinek — tudható be, hogy a vármegyék ugyan a rendelkezések szellemében, de sokkal inkább saját elképzeléseik alapján jártak el. A Helytartótanács figyelme arra is kiterjedt, hogy Zala vármegye nagy területe miatt az állandó kirendeltség nem képes feladatának eleget tenni, ezért a járásokban ún. részes kirendeltségek alakultak. Négy járásban dolgozott részes kiküldöttség: a kapornaki Kanizsán, a tapolcai Sümegen, a szántói Keszthelyen és a muraközi Csáktornyán. A lövői és az egerszegi járásban a megyei állandó kirendeltség közelsége (Zalaegerszeg) miatt erre nem volt szükség. Feladatuk közé tartozott, hogy a járásból hetenként jelentést adjanak az állandó kirendeltségnek, ugyanoda jelentsenek minden újabb megbetegedést, végül az utazólevelek és a veszteglőházak ügyében a váratlanul adódó kérdéseket megoldják. Az intéző levél utoljára a helységek bíráit utasítja, hogy a falvakban levő betegek és holtak számát a legközelebbi biztosnak megjelentsék. A biztosok vizsgálták az utazóleveleket, illetve az ún. állapodási helyek (ellenőrző pontok) körzetét naponta kötelesek voltak bejárni. A Helytartótanács útmutatása értelmében a falusi elöljárókhoz, majd a biztosokhoz, aztán a részes, végül pedig az állandó kiküldöttséghez futottak be a hírek, hogy aztán a Helytartótanács értékelje és újabb utasításait kiadja. Augusztusban — amikor a kolera már több dunántúli vármegyét meglepett — a nádor a védekezés elégtelenségéről tudósít.

10 „A legtöbb helyen, leginkább pedig a falukon a népnek az orvosoktól és gyógyszerárusoktól való idegensége tapasztaltatik." A kutak megmérgezését, illetve az orvosság helyett méreg beadását említi. A gyógyszermérgezésnek nagy fontosságot tulajdonítunk, hiszen sokszor nem kolera miatt, hanem gyógyszermérgezésben pusztultak el, kivált bizmuttól és higanytól. Veszélyesnek minősíti a hosszabb ideig tartó zárlatot mint védelmi intézkedést, mert ennek következtében éhínség, majd lázongás ütheti fel fejét. Mind az országos, mind a megyei szervek megfelelően fel tudták mérni a helyzetet, azonban anyagi eszközök hiányában csak kevés helyes intézkedés történt. Születtek ugyan tervezetek, de nem volt pénz ezek megva^sítására. Ebben a helyzetben kellett az egyes megyéknek — mind a Helytartótanács útmutatásait, mind saját rendelkezésre álló erőiket figyelembe véve — eljárniuk. A kolera elleni védekezéshez kénytelenek voltak a pestis ellen alkal10 Z. m. L. Jkv. IV. 1. a. aug. 22. 2176. ~