Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Czigány László: Az 1831. évi kolerajárvány Zalában

mázott egészségügyi rendszabályokhoz folyamodni, ugyanis a betegség természetét és terjedésének módját nem ismerték. Ismét kordonokat és veszteglő házakat állítottak fel és velük valósággal elzárták, s éhenhalásra ítélték a járvány sújtotta vidékeket. A járványvédelmi intézkedések sorában külön hely illeti meg az ún. elzáró intézkedéseket. A megyék több kilométeres határszakaszokat zártak el, hogy a járvány behurcolását megakadályozzák. Horvátország már a nyár folyamán katonai kordonnal zárta le a Dráva mentében határát, ezt nehezményezi Zala vármegye, mert még nincs kolera a megyében.

11 Augusztus elején már Zalában is vigyázzák a megye határát Tihanynál és a kígyósi úton. hogy senki Veszprémből be ne jöhessen.

12 A zalai kolera álhírére Somogy lezárja a Zalába vivő útjait, s a Balatonon levő hajókat is leköttette.

13 Egy-két nappal később Somogy engedélyezte Fenéknél a Balatonon való átkelést, ha az egészségesek érvényes utazólevéllel rendelkeztek, illetve, ha a kolerás helyekről jövők a 10—20 napi veszteglést vállalják. Az elzárás érzékenyen sújtotta az egyes megyék lakosságát, hiszen nemcsak az utazás, hanem a kereskedelem is megszűnt. Zala és Somogy megegyezett, nehogy lakosságuk élelemhiányban szenvedjen, hogy „két hajó a Somogyi részről, kettő pedig Zala vármegye részéről tartatván, hogy Somogy vármegyével a marháknak és élelembeli szereknek eladását, s általvételét eszközöljék . . . "

14 A veszélyeztetett határszakaszokat vas villás parasztok állták el és „dögmentő intézeteket", valamint „levélfüstölő intézeteket" állítottak fel az egyes pontokon engedélyezett „passzusokon", átjáróhelyeken. Zalában augusztus havában 16 helyen ügyeltek biztosok, — általában egy-egy biztos, kivéve a lövői, a murai és az egerszegi állapodási pontokon, ahol ketten — mégpedig Lendván, Kiskomáromban, Keszthelyen, Kapornakon, Sümegen, Botfán, Kanizsán, Letenyén, a Muraközben, Csáktornyán, Kotoriban, Tapolcán és Kápolnán.

ir

' A kápolnai biztost később Hídvégre helyezték át „ahol az utak jobban concentrálva vannak'*. Mind a biztosok, mind az utazni vágyók panaszkodtak, hiszen „a biztosok messze lakván a rendeltetések helyétől, s nem a passzusnál tartózkodván, az utasokat messze zaklattyák a passzus megvizsgálása miatt".

16 Másrészt az őrök és biztosok napi bérét (45 krajcár) a vármegye nem képes fizetni, így többen hagyják el biztosi állásukat. A katonaság segítsége idejében érkezett, s a foghíjas őrvonalat katonákkal erősítik meg. A katonaság ellátására természetben adott rozst, zabot, szénát és szalmát — az ún. futrást — a kincstár ugyan beszámította a jobbágyok hadiadójába, de nem a mindenkori piaci árnak, hanem az 1751. évi regulamentáris árszabásnak megfe11 A csáktornyai alkirendeltség ülése. Csáktornya, aug. 29. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b. 12 Magyar József jelentése és jegyzőkönyve. Tihany, aug. 29. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b. 13 A somogyi alszolgabíró levele a fenéki biztoshoz. Battyán, szept. 12. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b. W Festetics László levele az alispánhoz. Keszthely, szept. 15. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b. 15 Z. m. L. Jkv. IV. 1. a. aug. 8. 2094—2172. 16 A Sümeghi részes Deputáció levele az alispánhoz. Sümeg, aug. 21. Z. m. L. Kolerairatok. IV. 1. b.