Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

a segítségével felszabadítsák magukat és családjukat a földesúri hatalom alól, s a maguk uraivá váljanak. Ez a törekvésük igen sokszor találkozik uraik szándékával is, akiknek pénzre van szükségük. Köztudomású, hogy a 18. századtól kezdve a nemesség (armális) szerzésnek az válik a legbővebb forrásává, hogy az ura által, természetesen megfelelő összeg lefizetése ellenében felszabadított jobbágy az urától a telkét is megkapja, amelyen eddig gazdálkodott, sőt a hozzájárulását ahhoz, hogy a felszabadult jobbágy nemességet szerezhessen. Az incapacitas címén indított pereket záró ítéletek ezt az egészséges fejlődést gátolják és ártanak magának a nemességnek is, hiszen az akkori pénzszűke világban, az ősiség intézménye által amúgy is korlátok közé szorított ingatlanforgalmat csökkentik, de ártanak az említett szorgalmas, feltörekvő rétegeknek is, amikor azoknak a felemelkedését megakadályozzák. Ártott a nemesség tekintélyének is, mert hogyha egy nemestől szabályos örökvallás útján pénzért szerzett egy nemtelen ingatlan fekvő jószágot, s azért az eladó nemes kezességet is vállalt, miféle hitelt érdemelt a nemes szavatossága, ha az 1715: 23. tc. kiterjesztő magyarázata szerint bárki nemes ember az országlakosok közül azt a nemtelentől elperelhette. Csorbát ejtett a nemesség öntudatán is, mert amint a példák igazolják, a 18. század előtti időkben még természetesnek találták azt, hogy egy nemes ember a tulajdonához tartozó fekvő jószágot tetszése szerint adományozza valamelyik hű, legtöbb esetben nemtelen emberének. Álljon itt egy részlet az egyik nemtelen zálogbirtokost védő ügyvéd előadásából, amiben feleletet kapunk arra is, hogy valóban érvényben volt-e az incapacitas, s hogy ennek az elvnek az érvényesítése miféle károkat okozott. „ ... de a mindennapi szokás szerint a nemtelenek szabadon vesznek fel javakat zálogba, anélkül, hogy legkevesebbet is tartanának attul, hogy a zálogos esztendők eltölte előtt valaki által háborgattatnának, vagy azon zálogos javakat más, mint sem akit illet, kiválthatná és hogy ezt ily értelemben kölessék venni, abbul is kitetszik mert más képp a nemteleneknek még árendába sem volna szabad javakat, s jussokat, úgy mint vendégfogadókat, mészárszékeket és hidvámokat fel venni, mely ismét a mindennapi tapasztalattal ellenkezik, — másképpen is, mint is használna a zálogos jószág egy külső nemes embernek, kit a jószág tulajdona nem illet, az illy es pör után a maga kezére venni, ő ha mindjárt a pört megnyerné is, csak zálogos birtokos marad és a jószágnak a tulajdonos által leendő kiváltásakor minden az illyen pörre tett költségeit elvesztené."

15 1844-ben, az incapacitas eltörlése miatt folytatott országgyűlési tárgyalások egyik kerületi ülésén a reformkori politikai élet egyik vezető egyénisége, Klauzál Gábor hozzászólásából idézzük: „a (nemtelenek) birtokképességét törvény eddig nem tiltá, sőt megengedte, egyetlen főtörvényszéki döntvény zárt ki e természetes jogból annyi milliókat, s íme a természetellenes kiváltság átka lőn a nemesi jószágoknak: az eladósodott nemesség nem talál vagyonának vevőt."

16 Az illetékes szájból elhangzott kijelentés utal már arra a fel sem 15 Zala megyei Levéltár. Horváth Farkas 1828. szolgabíró előtti perek. fasc. 1. nr. 9. 16 KOVÁCS Ferenc: Az 1843—44. évi magyar ogy. alsótábla kerületi üléseinek naplója. I—II. Bp. 1894. V. K. 423. o.