Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

Láttuk, hogy a Kúria amellett, hogy korrigálja az 1715: 23. te. alkalmazhatóságát, az incapacitas címén indított pörök jogalapjául fenntartja a Hármaskönyv III. R. 29—30. cikkelyeit, amelyek pedig, amint már fentebb ismertettem, csak arról szólnak, hogy a jobbágynak földesura jószágaiban a bérén és munkája jutalmán kívül semmi joga sincsen. így lassanként már csak a Hármaskönyvre való hivatkozás maradt elfogadott érvül az incapacitas miatt indított pörökben. Ha tehát azokat az alapokat keressük, amelyekre építve lehetővé vált a nemtelenek birtokképtelenségének megállapítása, többek között, s nem utolsósorban Werbőczi szerepével is foglalkoznunk kell. Mégpedig az ő kodifikációs tevékenységének nem a tételes (akár törvényi, akár szokásjogi úton kialakított, illetve kialakult) szabályaira gondolunk itt, hanem az egész művében jelentkező társadalmi és ezen alapuló jogi szemléletére. Elsősorban pedig arra, amikor ű határozottan különbséget tesz populus és plebs között és az előbbin csak a főpapokat, főurakat, bárókat és nemeseket érti, a nemteleneket onnan, a jogosított osztály tagjai közül kirekeszti. Egy másik helyen történeti előadást tart arról, hogy amikor a magyarok királyt választottak, s azt meg is koronázták, ,,a nemesítésnek, s következésképpen a nemeseket ékesítő és a nem nemesektől megkülönböztető birtokadományozásnak jogát és teljes hatalmát az uralkodással és országlással együtt a község a maga akaratából az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképpen fejedelmünkre és királyainkra ruházta: ettől fogva ő tőle ered minden nemesítés és a két dolog mintegy a viszonos átruházásnál és kölcsönösségnél fogva annyira szorosan összefügg, hogy egyiket a másiktól különválasztani és elszakítani nem lehet és egyik a másik nélkül nem történhetik."

9 Nos, a populus-plebs szembeállításáról már a Corpus Juris szerkesztője, Márkus Dezső megjegyzi, hogy ez a tanítás szinte szószerint megegyezik Justiniánus római császárnak az 500-as években szerkesztett jogkönyvében, az Institutiok-ban foglalt szöveggel. Itt tehát arról van szó, hogy Werbőczi egy időben korától 1000 évvel előbbi idegen állam akkori társadalmi, illetve jogi minősítését applikálja a magyar társadalomhoz. Frank Ignác már említett művében az alábbi, bírálatnak is tekinthető előadást tart erről, amikor a Hármaskönyv alkotórészeiről szól, s többek között ezeket mondja: „mert némelyeket ország törvényeiből merített, másutt az előszokást fejtegette, sokszor pedig más ellenkező véleménye ellen okokkal vitatkozik ... Szól néhol régi történetekrül... vagy az akkori iskolák tanításairul. Ilyen főképp az előszó. Már mindezeket egybevetni nem lehet, mert valamint eredetben, úgy erőre nézve is törvény, szokás és vélemény között nagy a különbség. Históriában pedig és Filozófiában pedig törvény nem kötelez."

10 Amikor a kúriai ítélőmesterek többek között a nemtelenek birtokképtelenségi ügyében döntvényeket alkottak, a Werbőczi tanításait vették figyelembe elsősorban. így mondja ki az egyik döntvény a Hármaskönyvre hivat9 WERBŐCZI I. Hármaskönyve Bp. 1897. I. rész. 3. cím. 6. §. és II. rész 4. cím 1—2. §. 10 FRANK i. m. 67. o.