Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

kozva: „a nemtelenek az őseik által a birtokosi jussokról tett örökvallásoknak megerőtelenítéseikre felpörösség nem illeti, mert a nemtelenek, akik H. T. K. I. r. 3. cz. 6. §-a szerint a szent koronának nem tagjai, a nemesi javak bírására alkalmatlanok, és így az 1687: 18. tc. szerint csak az a jótétemény illeti őket, hogy az anyai jusson bírtt jószágot megtarthatják maguknál, de a szerzésre vagy visszaszerzésre tehetetlenek."

11 Itt megint csak egy téves magyarázatról van szó. Arról nevezetesen, hogy a Hármaskönyv III. r. 31. cím szerint „mivel a parasztok időszerint való uraiknak annyira alá vannak vetve, hogy a nemesekkel saját személyükben semminemű dologra nézve nem folytathatnak pert". Ugyané titulus 1. §-a szerint, ha valamely nemes a parasztot személyében, vagyonában megkárosítja, a földesura szerez helyette elégtételt. Tehát csak a földesúri hatalom alatt élő jobbágy nem léphet fel felperesként nemessel szemben, de szó sincs szabad állapotú nemtelenről. A másik kérdés az, hogy általában, de elsősorban a bennünket most érdeklő incapacitási ügyekben alkotott kúriai döntvényeknek volt-e kötelező ereje az alsófokú bíróságra? A neves jogtudós és professzor Grosschmid Béni határozottan tagadja e döntvények kötelező érvényét, hanem — az ő szavaival élve — „e döntvényekben kifejezésre jutott elveket önkéntelenül követte mindenki... Létrejött a közmeggyőződés és gyakorlással szentesítve lett. Másszóval szokás lett belőle... és nem áll tehát, hogy az 1848 előtti döntvények, értve bárcsak Plánum Tabulare-ban foglaltakat is, mint ilyenek egyenesen köteleztek volna. Hogy a bíróságok azok szerint ítélni lettek volna kötelesek."

12 Az a tény egyfelől, hogy semmiféle törvényes rendelkezés nem írja elö e döntvények kötelező voltát, másfelől azt is meg lehet állapítani, hogy nem is a szokás szentesítette azokat, vagy legalább nem minden esetben. Bár egy jogszokás kialakulásának az időtartama nincs meghatározva, de azt azért már nem lehet egyszerűen csak tudomásul venni, hogy egy kúriai decisio mindjárt a megalkotása utáni hónapokban jogszokássá válik, pláne, ha mint fentebb már céloztunk rá, nem fejezte ki az egész nemesi társadalom közmeggyőződését. Végül is így jött létre egy kényelmes és könnyen megvalósítható módja a nemtelenek kezén levő birtokok elperlésének. Ami pedig nagyon egyszerűvé tette a vagyon ily módon való gyarapítását, az az effajta perek igen rövid idő alatt kialakult jogi minősítéséből fakadt. Amikortól fogva ugyanis már az első Vas megyei pör kapcsán a Kúria az említett törvények kiterjesztő értelmezése alapján döntvényben állapította meg a nemtelenek birtokszerzési képtelenségét, s a későbbi pereknek már ez képezte a jogi alapját, ez a kúriai döntvény az alsóbbfokú bíróságok ítéleteiben is példátlanul kizárólagos módon érvényesült. Az incapacitási pörökben eljáró bíróság ettől fogva csak két tény fennforgását vizsgálta: nemes-é a felperes, és nemtelen-é a birtok kiatíása miatt perbefogott személy. E két feltétel bizonyításán kívül a bíróság figyelmen kívül hagyott minden egyéb — legtöbbször az alperes ügyvédjei által történt 11 Planum Tabuláre 455. (22. végzés) 12 GROSSCHMID Béni: Magánjogi előadások. Bp. 1905.