Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében
ta pörök — mondhatni — első hullámát majd csak a következő században követi egy kisebb mérvű, és időben is tágabb határok között mozgó sorozat: 1804—1842 közt összesen 9 eljárás. Az első zalai felek között folyó pör 1740-ből való. Ennél a bírósági eljárás előzménye: 1717-ben a vasvári káptalan előtt Rajki Gábor földbirtokos Nagy János és István. Rajk falubeli egytestvér jobbágyait a már atyjának, Rajki Pálnak is tett hű szolgálataikért, meg az általuk lefizetett 300 magyar forint fejében őket és utódaikat mindenféle jobbágyi kötelezettség alól felszabadítja, az általuk eddig is használt jobbágytelket nekik örök jogon átadja és engedélyt ad számukra a nemesi címeres levél megszerzésére is. Természetesen e jogügylet biztosítására a szavatosságot (evictio) vállalja. Rajki Gábor halála után a testvéröccse, Rajki Zsigmond — miután az ez irányú bírói felszólítás eredménytelen volt — az illetékes szolgabíró, Hertelendy Gábor előtt 1740-ben pert indít a még élő Nagy János, valamint NagyIstván özvegye, s fia ellen nemcsak a bátyja által adományozott telek kiadására, hanem az általa felszabadítottak jobbágyi kötelékbe való visszatérésére is. A felperes a követelését a már vasi eljárásban ismertetett 1630: 30. és 1715: 23. tc-re alapozza: de amikor az alperes e törvények kiterjesztő értelmezését és a felperes perlés jogát kifogásolja, a válasz: „reducibilitas contra tales nobilium actoratus per excelsam curiam judicialiter agnita et definita est, concomitanter in praxim et legem etiam in pedaneo judicio abivit". Vagyis e törvények alkalmazását, tehát a nemesek perlési jogát a Kúria is megállapította, s ez a vidéki bíróságok gyakorlatába is átment. Ezek után a bíróság kötelezi az alpereseket, a vitás telek átadására a felperes által lefizetett 300 forint ellenében. Mivel azonban az alperesek, mint nemtelenek csak a nemesi javak megtartására alkalmatlanok, a szabadságuk elnyeréséhez azonban joguk van, a jobbágyi kötelékbe nem kell visszatérniük. Még ugyanabban az évben, ugyancsak Hertelendy Gábor előtt az egyik nemesapáti-i földbirtokos, Nicky László (a név ismerős!) perli a nemtelen Szabó Istvánt birtokok kibocsátására. Az alperes azonban felmutat a bíróságon egy oklevelet 1722. évből, amelyben az akkori nádor, gr. Pálfy Miklós 3 Felsőnemesapátiban és 3 Hegyfaluban fekvő egész jobbágy telekre új adományt ad. Az adományosok között szerepel Szabó hasonnevű édesapja; sőt ennek felesége, nemes Kustaton Erzsébet is, éspedig az alperes nagy szerencséjére, mert a bíróság azon a címen mentesíti Szabó Istvánt a kereset alól, hogy a kezén levő birtokot a nemes származású anyja után bírja örökségképpen. A megelőző perrel azonos napon (június 20-án) és helyen ugyanazon bíró előtt Nickynek birtokos társa, az alispánfi Bessenyei László meg a szintén nemtelen Sédöli testvérektől próbálja megszerezni az általuk bírt nemesi jószágokat. Ebben a perben ingatlanoknak egy fél évszázadon keresztül többszöri adás—vétel, zálogbaadás és örökösödés által bonyolított birtoklásáról esik szó; végül is a Sédöllök kénytelenek megválni tőlük a Bessenyei által lefizetett kártérítés ellenében. Ennél a bírósági eljárásnál az a figyelemre méltó, hogj'- hat év múlva annak a Hertelendy Gábornak a felesége, aki bíróként járt el a megelőző pörökben, Bessenyeit perli azon a címen, hogy ő
