Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

egyenes leszármazottja és jogutóda lévén Tutorszegi Szálai Gábornak, aki a birtok eredeti tulajdonosa volt, a Sédellektől elperelt ingatlanokat neki bocsássa át. A pert meg is nyeri, illetve az reá nézve kedvező megegyezéssel végződik, mert a zálogsumma lefizetésével és egy kisebb szőlő terület átengedése árán a Nemesapáti faluban, valamint a sikefai, bötefai és általfaludi prédiumokban fekvő ingatlanokat megkapja. Nicky és Bessenyei egy falubeli birtokos társak, akik feltehetően már az előző pereket is összehangoltan indították, most már együtt lépnek fel két nemtelen nemesapáti-i birtokos: Tóth Péter örökösei és a Leposa testvérek ellen. Mindkét perben több darabból álló, Alsó-, Felső-, Középnemesapátiban, és az alsófalusi, felsőbucsai, bötefai és sikefai pusztákban fekvő nemesi birtokokról van szó. Tóth Péter utódai bebizonyítják, hogy az általuk bírt ingatlanok egy része Tóth Péter nemes származású felesége, Kálmán Dorica, másrésze pedig az egyik Tóth csalá-dbeli szintén nemes neje, Huszár Ilona révén jutott a családjuk kezére, mentesülnek a birtokok kiírásától. Ugyanígy menekülnek a Leposák is, akik szintén nemes anyjuk jogcímén birtokolnak. Őket egy pár évvel később, 1746-ban a Bessenyei László fia, Bessenyei Ignác huszárhadnagy még egyszer bíróság elibe idézteti, de a per többszöri tárgyalás után abbamarad, anélkül, hogy ítélet születne benne. Az első olyan incapacitasi pört, amely már egy egész közösség ellen 1743-ban indul, a nemes Gál testvérek tették folyamatba Vásárhely mezőváros (a mai Somlóvásárhely) közönsége ellen. A tárgyalás folyamán kiderül, hogy még 1667-ben Egyed Márton a Zala megyei Nagy- és Kishany nevű egész pusztáit 118 birodalmi tallérért eladta a vásárhelyi communitasnak. A vásárhelyi polgárok aztán ennek békés birtokában voltak, sőt 1731-ben még nádori új adományt is szereztek rá. Igaz, hogy a beiktatáskor ennek ellentmondtak, többek között a Gálok is. Nincs nyoma annak, hogy ellentmondás alapján pör indult volna: a birtok tehát a vásárhelyieké maradt, míg aztán a Gál testvérek be nem jelentették az igényüket. Mivel a mezőváros polgárai között több nemes is akadt, ezek beavatkoztak a perbe, s azt vitatták, hogy a nemtelen társaik csak az ő engedélyükkel használták a vitás területeket és egy malmot, ők a tulajdonosok, tehát a nemtelenek birtokszerzési képtelensége miatt indított eljárást meg kell szüntetni. Hosszabb tárgyalás után, amelynek folyamán kétszer is megfellebbezték az ügyet a megyei törvényszékre, a végső ítélet 1747-ben úgy szól, hogy a város nemtelen polgárai az általuk használt birtokrészeket kötelesek átadni — megfelelő kártérítés ellenében — a Gál testvéreknek, a nemes polgárok azonban továbbra is birtokban maradnak. 1747-ben Festetich Kristóf septemvir indít birtok kiadatási keresetet a nemtelen Szarka Ádám és Takács Ferenc kispáli lakosok ellen, mint comportionatus földbirtokos. A csatolt okmányokból kiderül, hogy nemes Bejczy István adta zálogba többek közt az említett alperesnek 10 évre 450 rhénes forintért a Kispáli határban fekvő egervölgyi és tütősi birtokait, melyek jelenleg Festetich Kristófnál vannak zálogul lekötve, s a pénzt éppen- azért veszi fel, hogy Festetichtől kiválthassa a jószágait.