Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége (incapacitas) Zala megyében

Ezeknek a kapcsolatoknak ismeretében annak az alapos gyanúja merül fel, hogy az az egész a 18. század első felében elindított folyamat a nemte­lenek birtokszerzési képtelenségének igazolására néhány kellő hatalommal és befolyással rendelkező egyén akciója képpen indult el vagyonuk ilyetén mó­don való gyarapítása céljából, s e törekvésük szolgálatába állították a bírói apparátust. Az első, még a Skerlecz pör kapcsán keletkezett döntvény: „Midőn egy nemes, egy nemtelen Hazafijú, nemesi jószágot bíró ellen az 1715: 23. törvénynek fundamentumából a jószágnak visszaszerzésére pört in­dít, ámbár az az alpörös a Felpörösnek keresetét magától elhárítani igyekszik is azért, hogy az idézett törvények rendelése a külföldiekre vagyon szoríttat­va, tehát a Haza szülöttjeire semmi földes úri Törvénymondóság alá nem vcttettekre, következés képpen a Szabados Szeméilekre, a millyen ő is, kiter­jeszteni nem lehetne, mindazon által a rajta fekvő summának és hozzájáru­lásoknak vissza fizetésik mellett a jószágok elvesztésében elmarasztaltatik, mi­velhogy a fellyebb idézett Törvény rendelésén kívül még a H. T. K. 3. R. 29. és 30. czikkelyei is a Nemteleneket a nemesi jószágoknak és jussoknak bírá­saikra tehetetleneknek lenni rendelik, így tehát azt a későbbi törvényt meg­előzőeknek és a magok erejét megtartó törvényeknek értelmeikben kell venni és érteni." 5 Nehéz lenne azt állítani, hogy e döntvény szövege igazolt alapot ad a nemtelenek birtokképtelenségének megállapításához, pláne, ha a Werbőczi Hár­maskönyv 3. rész 29. és 30. cikkelyeiről később mondandókat figyelembe vesszük. Mindenesetre a kúriai döntés megtörtént és további decisiok is szü­letnek az incapacitas possessorii elve megvalósításának finomítására és most már az országszerte meginduló hasonló pörökben a kúriai döntvények szol­gáltak zsinórmértékül az alsófokú bíróságok ítéleteinek megalkotásában. Természetesen leghamarabb a Vas megye szomszédságában élő érdekel­tek kaptak ösztönzést a birtok-gyarapításnak ott már bevált új módja alkal­mazására, így Zala megyében már 1738. március 1-én indul az első, nemtelen birtokában levő jószágok kiadatására irányuló pör. Azon sincs csodálkozni való, hogy a felperes az általunk már ismert Sigray József kir. tanácsos, somogyi főispán. Miután ugyanis az általa már korábban bíróilag felszólítta­tott Csótár családbeliek erre a felhívásra nem voltak hajlandók a vita tár­gyául szolgáló Balasér prédiumot átadni, Sigray beperli őket az illetékes já­rási főszolgabíró előtt. A pör azonban Sigrayra nézve eredménytelenül vég­ződött, mert a Csótárok bebizonyították, hogy nemes személyek, tehát jogos tulajdonosai lehetnek nemesi birtoknak, s ráadásul nemcsak ők, hanem több Szentgyörgyvölgyi falubeli nemes is birtokos a pusztában. Még ugyanebben az 1738. évben egy másik Vas megyei birtokosnak, Vaj­da Ferenc rábabogyoszlói lakosnak sikerült az agilis Köveskuti családbelieket a náluk zálogban levő, de Vajda által megvásárolt zalakoppányi birtok ki­adására köteleztetni. Ettől fogva — most már zalai ügyfelek között — az 1740—1757. években 25 peres eljárás indult nemtelenek ellen incapacitas címén, s ezt, az ilyenfaj­3 Planum Tabulare. Budae 1825. 937. (1. végzés) 54

Next

/
Thumbnails
Contents