Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész

alá nem tartozó véghelyek adózását, ez a 18. században megszűnt. Külön adóztatták a század elején Kanizsát is, amely — tévesen — szabad királyi városnak tartotta magát. A nádor levelét Kanizsának a megyébe való bekebelezéséről 1712-ben publikálták a megyegyűlésen,

25 de a város nem fogadta el, és 1724-ben még mindig külön számolták el az adóját.

26 Külön problémakört jelentett ezekben az években a Muraköz adóztatása, amely a megyének a háborúktól leginkább megkímélt területe maradt. 1691-ig a Zrínyiek tulaj'dona. majd 1695-ig a stájerországi (gráci) kamara kezelte. 1695 és 1709 között Marchio de Prie birtokolta vagy bérelte. 1715-ig ismét kamarai kezelésbe került, majd 1719-ig Csikulini János bérleménye. 1719-től kapta királyi adományként gr. Althán Mihály generális, akinek családja egészen a 18. század végéig bírta ezt a területet.

27 A megye érthetően a ráeső adóteher minél nagyobb részét igyekezett a Muraközre áthárítani, amely azonban folyamatosan tiltakozott ez ellen a királynál, a nádornál, a kamaránál és természetesen a megyegyűléseken is.

28 Végül az 1714 június 17-i gyűlésen került sor megegyezésre — egyenlőre ideiglenesen -— arról, hogy Muraköz a megyét érintő adóteher 1/5-ét vállalja.

29 Később ez a megoldás állandósult, és a 18. század folyamán végig érvényben maradt a quintalitás elve. A már felosztott adómennyiség telkenkénti illetve családfőnkénti felosztása az országos, és megyei összeírások (conscriptiók) alapján történt. Ilyen volt az 1696-os utolsó portális összeírás, az 1715-ben készült, 1720-ban megismételt országos összeírás, és 1715—16-ban egy megyei összeírás. Ezek részletesebb történeti feltárása már megtörtént.

30 A megye feladata volt követei és ügynökei

31 (ágensei) útján az udvarnál a ráeső adóteher csökkentésének kimódolása, az adó beszedése a falubírók segítségével, továbbítása a kincstárba. Ez nem mindig ment könnyen, katonai végrehajtáshoz azonban nem szívesen folyamodott, mivel ez egyrészt külön költségeket jelentett a megyének, másrészt tovább csökkentette az adózóképességet. A közgyűlés hatáskörébe tartozott egyes személyek, községek, illetve városok adójának ideiglenes, általában egy évi időtartamra szóló elengedése vagy csökkentése. Elfogadható indokot jelentett személyeknél természeti csapás, tűzkár, a megyének tett szolgálat, községeknél, városoknál a katonai beszállásolás, fokozott ingyenmunka, szállítás stb. igénybevétele.

32 25 Kgyjk. 1702. július 25. G Kgyjk. 1724. szeptember 10. 27 SZABÖ Béla: Az új szerzeményi birtokok és a fegyverjog megváltása Zala megyében. Különlenyomat a Zalád Gyűjtemény 8. számából. Zalaegerszeg 1978. 101. 1. 28 Kgyjk. 1721. február 12., 1713. január 13., április 8. 29 Kgyjk. 1714. június 17. 30 A történeti statisztika forrásai Budapest 1957. VARGA János: A parasztság állami kizsákmányolása a XVIII. század első felében. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711—1790. Bp. 1957. 49—77. 1. 31 Ágens = a megye megbízottja Bécsben, Pozsonyban, stb. elősegíti a kormányhivataloknál a megye ügyeinek gyors, kedvező elintézését. Egy-egy ágens általában több megye képviseletét is vállalhatja. 32 Kgyjk. 1724. február 9., szeptember 10., november 2.