Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész

Az adóügyek összefogója és felelőse a megyében a főadószedő, (perceptor) volt, aki a 20-as évektől már évente többször is benyújtotta számadásait ellenőrzés végett a közgyűlésnek. Mivel a megyében a császári illetve később a császári és királyi katonaság jelenléte állandósult, természetbeni tartásuk és az egyéb felmerülő kiadások pénzbeli értékét községi és megyei szinten is levonták a hadiadó összegéből. V. Katonatartás Még a pénzbeli adózásnál is súlyosabban érintette a lakosságot a katonatartás terhe, vagyis a katonaság beszállásolása és eltartása. Mivel az első kaszárnyák megépítésére Magyarországon a 18. század végén került sor, a katonaságot a városokban és falvakban magánházaknál szállásolták el. Már 1693-ban királyi leirat foglalkozott a megyéhez beszállásolt katonaság porciója ügyével.

33 A szatmári béke a katonaság kérdését nem érintette. 1711 után is nagy létszámú, kb. 25—30 000 fős zsoldossereg maradt Magyarországon.

3

'

1 Ténykedésüket semmi sem korlátozta. A megyék tettek kísérleteket a katonaság igényeinek korlátozására — kevés sikerrel, mivel — mint Komoróczy György írta •—• „szokássá lett ... a Rákóczi harcok után, hogy a hadsereg az országgal szemben úgy járt el, mintha a polgári lakosság még mindig a háborús foglalások jogán lenne alárendelve. Általános volt a szemlélet, hogy a polgári lakosság csak a katonaság fenntartásáért áll fönn. (A hadsereg) önkényesen követelt az országtól szolgáltatást, és azt tetszése szerint osztotta fel a vármegyékre."

35 Ez a felfogás az évtizedek során csak lassan változott. 1712-ben került az országgyűlés elé a hadsereg problémája. A rendek a katonai terhek csökkentését tartották a legfontosabb feladatuknak, lemondtak az önálló hadseregről. Adómentességük indokolására fenntartották az insurrectiót. „Minthogy azonban csupán ezzel emez országot elegendőképpen megvédelmezni nem lehetne..." az 1715:8. tc. elrendelte egy erősebb „úgy benszülöttekből mint külföldiekből álló rendes" (állandó) zsoldos katonaság fenntartását.

36 E hadsereg jelentős része — a török veszélyre hivatkozva — Magyarországon állomásozott. 1720-ban 29 ezred és tíz önálló század tartózkodott a magyar királyságban. Ez békeidőben az ezredek csökkentett létszámát figyelembe véve 25—30 000 embert jelentett. Háborús időkben, például 1726-ban a „török háború előszeleként" a keretszámokat feltöltötték, új ezredeket állítottak föl.

37 33 Kgyjk. 1793. 3—4. lap. 34 TAUBERT Ernő: A katonaság elszállásolása és ellátása Somogy vármegyében a XVIII. sz. első felében. Pécs 1928. 9. 1. 35 KOMORÓCZY György: Fejérvármegye és a katonaügy a XVIII. században 1937. 3 5 \ 36 KOLOSVÁRI Sándor—ÓVÁRI Kelemen: Magyar Törvénytár 1657—1740. Bp. 1900. III. Károily 1715. évi dekrétuma 8. cikkely 441. lap. 37 GÖMÖRY Gusztáv: III. Károly hadseregének hadi létszáma és zsoldja. Hadtörténeti Közlemények 1896. 364—369. 1.