Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész
közgyűlésektől. Egyedül a generális gyűlések határozataival ellenkező értelmű intézkedést nem hozhattak. Általános gyakorlat volt az is, hogy a tisztújítás közgyűléseken történt. Megyegyűlést a fő- vagy alispán hívhatott össze, vagy maga a közgyűlés határozta meg a következő időpontját. Itt a megye területén lakó, vagy birtokos nemesek, egyházi intézmények (káptalan, konvent, püspök) jelenhettek meg, vagy küldhettek megbízottakat. Nemességet a közgyűlés előtt publikált armálissal, vagy nemesi földtulajdon tartós birtoklásával lehetett bizonyítani. Ha nem volt ellentmondó, vagy az ellentmondást nem fogadták el, az illetőt a megye nemesi közösségébe befogadták, és ezt helyben kihirdették. 15 Előfordult, hogy a más megyéből beköltözöttekről információt kértek. 16 Zalában a közgyűléseken a 17. század végétől 1721-ig örökös főispánságot viselő Eszterházyak ritkán jelentek meg személyesen. Egy példát találtunk rá. 1701. június 13-án Eszterházy Gábor főispán részt vett Somogy és Zala megye közös gyűlésén. A főispánok és a megyében is birtokos mágnások, egyházi méltóságok érdekeit credentionális levéllel ellátott megbízottjaik, leggyakrabban a megyében lévő uradalmaik provizorai képviselték. — Számos vezető megyei tisztviselő, pl. Gábor György alispán, Jakasits András főszolgabíró majd megyei összeíró kezdte pályafutását kisebb birtokú nemesként egy-egy nagyúri birtokon, ahol igazgatási ismereteket és gyakorlatot szerezve, pártfogói segítségével egyre feljebb került a megyei ranglétrán. A tavasszal és nyáron tartott tisztújító gyűlések (sedes restauratoriae) voltak a legnépesebbek annak ellenére, hogy a választások általában formálisak maradtak. Ekkor jelentek meg nagyobb számban a megyében lakos vagy birtokos mágnások, itt erősítették meg hivatalosan a megye vezetőit, a két alispánt, a (Muraközzel együtt) öt főszolgabírót és azok helyetteseit, neveztek ki esküdteket. A két alispán rendszer a középkor óta érvényben volt, egészen 1729-ig. Az 1729:15. tc. határozott arról, hogy a megye csak egy alispánt tarthat. Ezt követően helyettest választottak, aki az alispán távollétében, vagy betegsége idején intézte a megye ügyeit. Korábban a két alispán általában a megye két végében lakott. így a megye egész területén gyorsabban és zökkenőmentesebben intéződtek az alispáni döntést követelő ügyek. Ez — figyelembe véve a rossz útviszonyokat és közbiztonságot — a gyakorlatban nagyon hasznosnak bizonyult. Emellett gyakran előfordult, hogy egyiküket a megye ügyeinek intézésére Pozsonyba a nádorhoz, országgyűlésre, vagy Bécsbe küldték. Az ügyintézés a másik alispán kezében továbbra is folyamatos maradt. A tisztviselők hivatalukat — ha csak más, legtöbbször magasabb posztra nem léptek — életük végéig, vagy munkaképtelenségük megállapításáig viselték. A vizsgált időszakban egyszer, 1716-ban fordult elő, hogy a két alispán egymást követő halála belső hatalmi válságot idézett elő. A megye és a főispán jelöltjei: Inkey János és Jakasits András közül Inkey, a megye választottja győzött. Az események menetét a különösképpen ismét eltűnt jegyzőkönyvek hiányában nem követhetjük, de 1716 szeptemberében már egy új, a főszolgabírók szintjén is teljesen megújított tisztikar végezte munkáját. 17 Az 1715 után ismét 13 Kgyjk. 1724. március 23., szeptember 10. 16 Kgyjk. 1725. május 28., november 8. 17 Kgyjk. 1716. szeptember 8.
