Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Turbuly Éva: Zala megye fontosabb közigazgatási feladatai a XVIII. század első évtizedeiben. I. rész
önállósult megye mindig saját területén és néhány kivételtől 18 eltekintve Zalaegerszegen tartotta gyűléseit, a veszprémi püspök egy korábban magtárnak használt épületében egészen 1732-ig, a megyeháza elkészültéig. A gyűléseken tárgyalásra kerülő ügyek sorrendje, vagyis a tárgysorozat a gyakorlat során fokozatosan alakult ki. Még a 18. század legelején sem választották el formálisan a tárgyköröket, nem számozták őket, legfeljebb külön sorban írták. Ekkor is elsőként szerepeltek azonban a királytól, vagy nádortól és a központi kormányszékektől érkező leiratok. 1724-től, a helytartótanács megalakulásának évétől a királyi rendeletek megritkultak, mivel az új kormányszék átvette az eddig a királyi kancelláriára háruló feladatok többségét. Az 1720-as évekig csak a leiratok tartalmát jelölték meg, később teljes terjedelmükben bemásolták őket a jegyzőkönyvekbe. Második pontként a társhatóságoktól, a többi megyétől, szabad királyi városoktól érkezett leveleket, megkereséseket publikálták. A válasz továbbítása a közgyűlés határozatából az alispánok feladata volt. Kisebb, nem az egész megyét érintő ügyekben a nádor és a kormányszékek is személyesen keresték meg az alispánok egyikét. Ezt követték, — ha voltak ilyenek — a közgyűléshez fellebbezett ügyek, majd a megye életét érintő kérdések, tisztségviselőválasztás, adókirovás, költségvetés, fizetések megállapítása, limitációk, statútumok, nemességi ügyek stb. A gyűlések végén utolsóként tárgyalták az egyéni protestációkat és különböző kérvényeket. Már a 18. században is előfordult, hogy bizonyos konkrét ügyekben (adókivetés elkészítése, peres ügyekben vizsgálat, határkiigazítások stb.) a megye deputációt küldött ki. Az ilyen jellegű bizottságok száma párhuzamosan az egyre növekvő feladatokkal, mindinkább megszaporodott. Tagjaikat a közgyűlés nevezte ki napidíjjal, és ugyancsak a közgyűlésnek tartoztak beszámolni, javaslataikat előterjeszteni. A 16. századtól vezettek közgyűlési jegyzőkönyveket, ezek végleges formája azonban csak a 18. századra alakult ki. Maga a jegyző általában kisbirtokú, de tanult ember volt, közülük nem egy idővel alispán lett, pl. a 18. század elején Sigray József, a század végén Spissich János, Tuboly Mihály. Az 1700-as évek legelején még csak a jelenlevő főispán, vagy más mágnás, illetve a két alispán nevét jegyzik fel, a 10-es évek közepére azonban általánossá válik a tisztviselők és tekintélyesebb nemesek neveinek felsorolása, meghatározott sorrendben. Először a fő-, illetve a két alispán, majd a fő- és alszolgabírók, esküdtek, végül a főurak megbízottai, a különböző egyházi intézmények küldöttei nevét jegyezték fel. Ez a sorrend később változott. Ebben az időszakban vált általánossá a credentionális, vagy megbízó levelek átadása, és ennek jegyzőkönyvben való feltüntetése. Ugyancsak a 10-es évektől különítették el formailag is jól láthatóan az egyes tárgyköröket, a már említett sorrendben. A közgyűlési jegyzőkönyvek mellett külön gyűjtötték a közgyűlési iratokat (acta congregationalia), amely a megyéhez érkező leés átiratokat, a rájuk adott válaszok fogalmazványait, a gyűlés elé terjesztett megbízó és kérelem leveleket tartalmazták. Jól érzékelhető, hogy a megyei írásbeliség az 1710-es években megerősödött, formailag kikristályosodott. Az Kgyjk. 1716. november 19. Keszthely, 1717. július 15. Kanizsa, 1718. április 26. Szentgrót stb.
