Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
lózó tárgyalások indultak meg a világ egyik legnagyobb és legtekintélyesebb petróleumváilalatának, az Anglo-Persian Oil Company Ltd.-nek megnyerésére, amely végül is egy eddig számukra holt terület megszerzésének reményében kutatóvállalatának, a D'Arcy Exploration Company Ltd.-nek közvetítette ki az állami ajánlatot. iT Az Anglo-Persian Oil Co. Ltd.-del 1920. október 20-án a Pénzügyminisztérium Egyezményt és Szerződést kötött, amelynek értelmében a vállalat Magyarországon százezer font tőkével szénhidrogénkutató leányvállalatot alapít. A nemzetgyűlés által is elfogadott koncessziós szerződés jogerőre emelkedése után a D'Arcy Exploration Co. Ltd. vezetésével megalakult a szindikátus, amelyet 1921 elején Hungarian Oil Syndicate Limited névvel jegyeztek be a fővárosi cégbíróságon. A szindikátus központja Budapesten volt, ahol irodát tartottak fenn. A legnagyobb brit olajtársaságnak, mint angol tőkeérdekeltségnek a megjelenése az első világháború utáni Magyarországon a külföldi tőkebehatolás talán első — bár nem nagy tőkével jelentkező — hírnöke volt. Az egyezményt három évre kötötték, az angol vállalat teljes anyagi kockázatvállalásával. A szerződés letelte után a koncesszió meghosszabbítása esetén — természetesen feltételezve a sikeres kutatást — alapították volna meg a Brit—Magyar Ásványolaj- és Földgáz RT-ot, egymillió fontos alaptőkével. A szindikátus kutatásra kapta meg a Dél-Dunántúl területét, valamint az Alföldet, Debrecen és Hajdúszoboszló környékének kivételével, ugyanis itt már a kincstár elkezdte a fúrásokat. Kötelezték a vállalatot kilenc kutatófúrás mélyítésére, továbbá magyar szakemberek által végzendő geológiai és geofizikai vizsgálatok végzésére, a működés ideje alatt húsz százalék olajtermelési részesedés átadására a magyar állam javára. Az állami érdekeket szolgálta az a kikötés is, hogy műszaki vonalon csak magyar személyzetet alkalmazhattak, Böhm Ferenc igazgató vezetésével. 1 ^ Az már távolabbra vezető kérdés, hogy a szindikátus felbomlása után éppen ezek a vezető hazai szakemberek megmaradva az angol anyatársaság kötelékében szétszóródtak az olajvilág minden zugába. A szindikátusnak a működése első két évében kettő, legalább 1800 m mélységű kutatófúrást kellett elvégeznie, a geológiai vizsgálatok eredményeit figyelembe véve az elsőt Zalában, a másodikat Tolna megyében. Ilyen rövid idő alatt saját felvételezéseket már nem tudtak végezni, ezért mind az első világháború, majd pedig az azt követő időszakban végzett munkák eredményeire alapozta a munkáját. 1920 végén tűzték ki az első fúrás helyét a Zala megyei Budafapuszta határában, Böckh Hugó a szindikátus geológiai vezetője, valamint Cunningham Craig, az Anglo-Persian Oil Co. geológusa, s adták át a fúrópontot a korábbi kincstári dunántúli fúrások igazgatójának, Szmolka Nándornak. Az itteni fúróüzem felszereléséhez már meglevő kincstári berendezést vett át a cég. s a Nagyhegyesről áthozott Fauck gyártmányú ún. Express típusú gőzüzemű ütőfúró szerkezetet szállították át Zalába. A második berendezés hasonló elven alapuló Trauzl gyártmányú ún. Rapid típusú volt, 17 BÖHM F.: i. m. 159. old. 18 PAPP S.: A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban. I. rész. MTA Műszaki Tud. Oszt. Közi. 32. k. 1963. 1—4. sz. 459. old.
