Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)
ez a szindikátus második, kurdi fúrásán teljesített szolgálatot. A budafapusztai fúróüzem felszerelése korábban elkezdődött, minthogy a cég a bányakapitánysági kutatási engedély birtokában lett volna, azt a Hungarian Oil Syndicate Ltd. 1921. február 24-én kapta meg. 19 Már a felvonulás, szerelés, próbaüzem megtörténte után nyújtotta be Böhm Ferenc „A Hungarian Oil Syndicate Limited londoni cég által Csehi község határában Budafapusztán tervezett mélyfúrás üzemtervé"-t, amelyet a hatóságok már május 20-án jóváhagytak. 20 Csaknem ugyanekkor engedélyezték a Tolna megyei Kurdon felállított fúrási üzemet is, ahol a mélyfúróüzem már 1920 nyarán, tehát még a szindikátus létrejötte előtt megalakult 12 főnyi személyzettel. 21 Valószínű, hogy ezen üzemnek a kincstár által elkezdett megszervezése, valamint a két kincstári fúróberendezésnek a társaság számára történt átengedésével az angol anyavállalat minden áron való megnyerését szándékoztak elérni. A budafapusztai fúróüzem vezetőjének Mazalán Pál mérnököt nevezték ki, aki korábban a kolozsvári bányászati kutatóhivatal segédmérnöke volt. A fúrótelep létesítéséhez, berendezések felépítéséhez, a fúrási munkák végzéséhez a költségelőirányzat az állandó alkalmazandó munkások számát 21 főben adta meg, az alábbiak szerint: két-két fúrómester, kovács és fűtő, e gye gy motorkezelő, anyagkezelő (raktáros) és ács, valamint 12 munkás. A munkások száma a munka tényleges végzése idején a napszámosokkal együtt 25—30 fő körül alakult, s munkájukat három váltásban végezték. A korabeli sajtó híradása szerint angol mérnököt és fúrómestereket is vártak, de a vállalat szerződéseiben erről szó sem volt, sőt kikötötték, hogy csak magyar személyzetet foglalkoztathatnak. A magasabb szakmai követelményeknek megfelelő munkairányítók, a fúrómesterek is magyarok voltak, a kezdeti időszakban név szerint Butor András, Ilia Miklós, Székely Antal. 22 A fúróüzem területén csak a munkavégzéshez szükséges építmények állottak, a hatósági engedély is csak ezekről szólott. A mérnök, a fúrómesterek, a személyzet egy része számára a közeli falvakban kellett szállás után nézni, amely végül nem kis gondot okozott a vállalat számára. A munkabéreket az egyre gyorsuló ütemben romló koronában állapították meg 1921 februárjában. Két hónapra előirányozva az alábbi havibérek szerepeltek: fúrómester nyolcezer korona, kovács hétezer, fűtő, motorkezelő és raktáros öt—ötezer, ács négyezer, valamint a segéd- és betanított munkákat végző munkások, napszámosok havi háromezer koronát kaptak. 23 Még a bányakapitánysági kutatási engedély megérkezte előtt összeállították az üzem telepítésének ütemtervét, a fúróberendezés és a barakkok vasúti szállításától és a fúrópontra költöztetésétől az alapozáson és a földmunkákon, a faszerkezetű fúrótorony és a gépek szerelésén át az üzem meg* OL K—715. 1921—57. 20 OL K—715. 1921—78. 21 OL K—715. 1921—56. 22 Zeitschrift des Internationalen Vereines der Bohringenieure und Bohrtechniker. 1923. Nr. 17. — melléklet. 23 OL K—715. 1. cs—53.