Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Bencze Géza: A dunántúli szénhidrogénkutatások első évtizede (1916—1926)

menyeit a Tanácsköztársaság rendelkezésére bocsátották. Már az első időszakban, majd a nyár folyamán a Mátra- és Bükkalja természetes olajkibúvásai, valamint a Budapest-környéki gázos artézikutak nyomai alapján kutattak e területeken feltételezhető felhalmozódások után, de a korábbi dél-dunántúli felszíni geológiai felvételezési munkálatokat is folytatták. 1919 júniusában jelentésben és tervezetben számoltak be a hazai kutatások addigi eredményeiről, a várható perspektíváról, a több évesre tervezett kutatási és munkaprogramról. A kilátásokat kedvezőnek ítélték meg, s jelentős eredményeket, produktív termelőkutakat reméltek az Alföldön a Hajdúszoboszló környékén megkezdett fúrásban. Nagymennyiségű szénhidrogént vártak a következő évek tervezett munkálatai során, elsősorban a Dél-Dunántúl területén, ahol sikerült Zala megyében a horvátországi olajterületek magyarországi folytatódását kinyomozni.

14 A másik reményteljes terület Tolna megyében volt, ahol a felszíni geológiai felvételezések eredményeire alapozva már fúrópontot is tűztek ki Kurd község határában. A fúróüzem megszervezése is megkezdődött; biztosítva a munkához a fúróberendezést, s megkezdve a személyzet összeállítását is.

15 E fúrási pont kijelölése, a fúróüzem felállításának megkezdése megelőzte ugyan az első tényleges fúrást kivitelező Zala megyei budafapusztait, de a munkálatok itteni folytatása, a fúrás megkezdése már elmaradt a nyárvégi események következtében. A Tanácsköztársaság leverése után, annak gazdasági intézkedéseit azonnal eltörölték. Az önálló magyar olajpolitika megteremtése, a kőolaj- és földgázkutatások kérdése már másképpen vetődött fel; nem volt már cél a kőolaj bányászat hazai erőkkel történő megteremtése a nemzetközileg is ismert és elismert szakembergárda megléte ellenére sem. A Tanácsköztársaság olaj- és gázkutatással kapcsolatos rendelkezéseit is megsemmisítették, s leállt a kutatás a megfelelő fúrási felszerelés és a pénz hiánya következtében. A kincstár fúróberendezéseinek zöme a megszállt területeken maradt, a megrendelt külföldi fúróberendezések leszállítása pedig elhúzódott. A szűkre szabott pénzügyi lehetőségeket felismerve a kisebb anyagi ráfordítással végezhető alföldi kutatások beindítása mellett döntött a bányászati vezetés, s meg is indult a fúrás, amelyet a kincstár szerény anyagi alappal és az alföldi városok támogatásával végzett. A területcsökkenés következtében Magyarország jelentős alapanyagimportra kényszerült, amely a belső tőkefelhalmozás bővítésének igényével párosulva nem tette lehetővé a nagy összegeket igén; ' j és eddig is csak bizonytalan eredményeket produkált bányászati beruházásokat.

16 Emiatt is a kormány az 1911-ben kimondott ásványolajmonopólium — ekkor senkitől sem háborgatott — birtokában egyetlen megoldásnak a kutatási és termelési jognak egy tőkeerős, szaktekintélynek számító, a szénhidrogénkutatással hivatásszerűen foglalkozó cégre történő átruházását találta. I.Iár 1919 őszén — a biztatónak tekinthető geológiai felvételek eredményeire alapozva — puhatolí BÖHM F.: i. m. 159. old. 15 OL K—715. 1919—43. 1(1 vö. B ER END T. I.—

SZUHAY M.: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1948. Bp., 1973. 199—200. old.