Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Foki Ibolya: Olasz—szlovén menekültek Zala megyében

internáltak, esetleg hadifoglyok. Zalaegerszeg pl. már így is élelmezési gondokkal küszködött, mivel a város határában épülő fogolytábor és az ennek őrizetére kirendelt katonaság számára a hadvezetőség a környéken szerezte be az élelmiszert. Emellett szükség volt az illető községekben olyan nagyobb épületekre, amelyek az érkezőket be tudják fogadni, ugyanis ha mód nyílt rá, célszerű volt őket azonos helyen elszállásolni a róluk való gondoskodás megkönnyítése végett. A letenyei és a zalaszentgróti járás túlzsúfoltság és lakáshiány, Zalaegerszeg pedig az említett okok miatt helyezkedett elutasító álláspontra. Közben az olaszokkal való ellentétek végképp kiéleződtek, Itália úgy látta, hogy érdekeit az Antant oldalán tudja jobban érvényesíteni. Május 3-án kilépett a Hármas Szövetségből. Mindennek az lett a következménye, hogy meg kellett tenni a szükséges intézkedéseket az érintett terület kiürítésére. A kitelepített lakosság elhelyezésére kijelölt vármegyékkel és városokkal (Sopron. Csongrád. Vas. Zala, Tolna. Baranya. Csanád, Fejér, Veszprém, Bihar, Szilágy, Békés. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, valamint Sopron, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely városok) előre közölték, hogy kb. hány menekült fog odaérkezni. A Zala megyére kirótt létszám 2600 olasz—szlovén nemzetiségű egyén, akiket a következőképpen kell elosztani a járásokba: az alsólendvai. csáktornyai, kanizsai, keszthelyi, letenyei, novai, pacsai, perlaki, sümegi és zalaszentgróti járásba 200—200 személyt, a tapolcai és zalaegerszegi járásba 300—300 személyt. Ezek szerint tehát hiába volt az előzetes felmérés, a központi kormányszervek a járásokra kiszabott létszámoknál ezt nem vették figyelembe. Elképzelhető, hogy már a zalai jelentés beérkezése előtt megszületett a döntés az egyes vármegyékbe elhelyezendők létszámáról. A főispán ugyanis csak május 4-én kapta meg az alispántól a felmérés összesített eredményét és csak ezután tudta továbbítani azt a felsőbb hatóságoknak. így, mikor megkapták járásokra lebontva a belügyi rendeletet, kénytelenek voltak •—• a főszolgabírói és polgármesteri jelentéseket figyelembe véve — azt megváltoztatni, s a létszámelosztásnál a helyi sajátosságokat tekintetbe venni. A rendelkezésre álló forrásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a kitelepítettek szállításának az irányítását a bécsi Zentraltransportleitung (Központi Szállítási Vezetőség) látta el. Ez a szervezet értesítette a főszolgabírókat az érkezés várható időpontjáról és helyéről, valamint az érkezők számáról. Az utazás tényleges lebonyolítása pedig a vasúti közlekedés katonai irányítása miatt, feltételezhetően helyi katonai szállítási vezetőségek feladata volt, amelyek e célból különvonatokat vettek igénybe. Az eredeti lakhelyen illetékes szállítási vezetőségnek elvileg a belügyminiszterhez bejelentett előzetes elosztási tervezet szerint kellett közvetlenül a járási székhelyekre útnak indítania a menekültek egyes csoportjait. A megye területén már időben felkészültek az érkezők fogadására. Az alispán külön felhívja a szolgabírák figyelmét, hogy ezzel kapcsolatos intézkedéseiket feltűnés nélkül, „a lakosság ok nélküli elriasztásának elkerülésével" tegyék meg. Az emberek feltételezett bizalmatlanságára nyilván az adott okot, hogy az érintett községek lakói valószínűleg igyekeztek elkerülni a beszállásolással járó kényelmetlenségeket, hiszen ez az amúgy is szűkös időkben