Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Foki Ibolya: Olasz—szlovén menekültek Zala megyében

kiürítésének elhatározásakor a stratégiai okok mellett politikai okok is közrejátszottak. Politikailag aktívnak tekinthető és emiatt kilakoltatott személyek feltételezésünk szerint már eleve csak nagyon csekély számban lehettek a Zalába érkező és valószínűleg a többi, kijelölt törvényhatóság temületére irányított menekültek között is. Egyrészt a hadköteles férfi lakosság jó része akkor már hadba vonult. Másrészt a félsziget olasz nemzetiségű lakosságát bizonyára valamennyire sikerült megfélemlíteni a fentebb említett megkülönböztető intézkedéssel. S nem utolsósorban a politikailag gyanúsakat már a kezdet kezdetén kiszűrhették és a kiürítés alkalmával valószínűleg internáló táborokba küldték őket. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy az internáltak és menekültek fogalmát mindvégig elkülönítették, s amikor nyilvánvalóvá váltak a helyi hatóságok politikai fenntartásai a menekültekkel kapcsolatban, rendeleti úton kellett egyértelművé tenni, hogy az érkezettek menekültek és ekként is kell őket kezelni. A hadműveleti területekről, vagy ezek környékéről az országba érkező kilakoltatottak elhelyezése és az ezzel kapcsolatos intézkedések irányítása a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Az ellátási gondok miatt volt szükség arra, hogy a miniszter előzetes tájékoztatást kérjen az egyes törvényhatóságoktól arra vonatkozóan, hogy az illető vármegye kb. mennyi idegen polgári személyt képes befogadni és eltartani anélkül, hogy ezáltal tartós élelmiszerhiány keletkezne. A belügyminiszter szigorúan bizalmas közléséből 1915. április 12-én tudta meg a főispán, Balázs Béla, hogy Trieszt és Póla városok kiürítése folytán a dunántúli megyékben kb. 25 000 olasz és szlovén nemzetiségű, gazdasági munkára alkalmas egyént fognak elhelyezni. A miniszter jelentést kért arra vonatkozóan, hogy Zala megye hány személyt tudna ellátni, ugyanakkor utasította a főispánt a szükséges intézkedések megtételére. A járásokból beérkezett adatok szerint a novai, letenyei, zalaszentgróti és csáktornyai járás, valamint Zalaegerszeg város kivételével a többi járás (alsólendvai, balatonfüredi, keszthelyi, nagykanizsai, pacsai. perlaki, sümegi, tapolcai és zalaegerszegi) és Nagykanizsa város összesen 3062 személyt tudna eltartani. Megállapíthatjuk, hogy az egyes járások és a járásokban levő települések befogadóképességének felmérésénél elsősorban azt vették figyelembe, hogy az adott város, vagy község mennyiben tudja biztosítani az olcsó, de elfogadható ellátás feltételeit. Mindenekelőtt azon volt a hangsúly, hogy megfelelő számú munkahelyet tudjanak biztosítani az érkezőknek, mivel így nem kellett őket közsegélyben részesíteni, tehát nem a községekre hárult az eltartás gondja. Ugyanakkor a gazdáknak a tavaszi, majd a kezdődő nyári munkák idején minden bizonnyal szüksége is lett volna mezőgazdasági idénymunkásokra. Ezért a járások elsősorban gazdasági munkára alkalmas személyeket várnak. A novai és csáktornyai járás elsősorban a munkaalkalom hiányára hivatkozik válaszában. Sőt, a novai főszolgabíró még meg is jegyzi: a városi lakosság egyébként sem tudna mezőgazdasági munkát végezni, mivel hivatásánál fogva nem ért hozzá, vagy éppen ez elől költözött a városba. Az elhelyezésre való alkalmasság megítélésénél úgy tűnik, hogy a másik fő szempont az volt, hogy mennyire zsúfolt a település, vannak-e ott már