Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón

ke, nagybirtokosság) nem volt érdeke a kisipar védelme, sem pedig az önálló vámterület kivívása. IV. Az iparvédelem naiv programja mellett más, sokkal valóságközelibb elképzelései is voltak a zalaegerszegi értelmiségieknek a kisiparosság helyzetének javítására. Mindenekelőtt tudásukat, szellemi színvonalukat szerették volna emelni, ugyanis e réteg jellemzője volt a tudatlanság, képzetlenség, megelégedtek a szakma alapvető fogásainak ismeretével. Ez a hiányosság az elégtelen tanoncképzés következménye volt. 1883-ban ugyan Zalaegerszegen is megindult a szervezett tanoncoktatás, de mivel ez a mestereknek nem volt érdeke, legtöbbjét a törvény erejével kellett kényszeríteni, hogy inasát tanonciskolába irassa. Borbély György minden iskolaév megkezdése előtt felszólította a mestereket, hogy ne mulasszák el ezen kötelességüket.'' A képzés módja és szervezete is rossz volt. Az iskolában sok a „praktikus hasznot nem eredményező tantárgy" a gyakorlati képzés pedig hiányos. Az inasok egy része nem tudta befejezni az iskolát, mert nem bírta a tanulást és a munkát együtt. A műhelyekben napi 10—12 órát dolgoztak, de gyakran nem a szakmai ismereteket tanulták, hanem cselédnek, pesztrának alkalmazták őket, sőt az is megesett, hogy a mester földjén keltett dolgozniok/'

8 Az inasévek után felszabadult tanoncok továbbra is képzetlenek maradtak, nem rendelkeztek jó ízléssel, nem voltak fogékonyak az újra. így nem tudták a változó igényeket és a divatot kielégíteni. Féltek az újításoktól, ragaszkodtak a régi megszokott formákhoz, eszközökhöz, műhelyekhez. E konzervativizmus ellen felvilágosító, tanulásra ösztönző cikkek egész sorával próbált harcolni a Magyar Paizs. A cikkírók, elsősorban a M. Kir. Állami Főgimnázium tanárai az íráson túl, gyakorlati tevékenységet is folytattak az iparosság művelődése, szakmai fejlődése érdekében. 1901. novemberében a Katolikus Legényegylet Kun Vilmos, a gimnázium hittantanára vezetésével az egyesület iparos tagjai számára minden napra előadásokat szervezett.

49 Igaz, ezek az előadások jobbára közismereti és nem szakmai jellegűek voltak. Vasárnaponként valláserkölcsi társadalmi és iparkérdésekről, szerdán könyvvitelről hallottak az érdeklődők, a hét többi napján pedig számtant, éneket, történelmet és földrajzot tanultak. Hasznosabbnak bizonyult Bődy József tanár kezdeményezése, aki megszervezte az Iparos Ifjak önképző Körét ahol gyakran tartottak műkedvelő előadásokat, szavalóversenyeket. Évente megrendezte a kör az iparostanoncok munkakiállítását, amelyen a mester és tanonca egyaránt vizsgázott, s ezért nem volt túl népszerű a mesterek körében. 1901-ben pl. a kb. 350 iparosból mindössze 35 mester 54 tanulója állította ki önálló munkáit.

50 47 Id. MP. 1900. okt. 25. 4. p. 48 Hegedűs Elek: A tanonckérdés. MP. 1909. aug. 5. 3. p. 49 Zalaegerszegi Legényegylet. MP. 1901. nov. 7. 4. p. 50 A zalaegerszegi iparostanoncok munkakiállítása. Zm. 1901. aug. 18. 3. p.