Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón

hogy a kisipar válságos helyzetén javítson/'

3 Kitartottak azon álláspontjuk mellett, hogy a kisipar megsegítésének egyetlen módja az önálló vámterület kivívása. Ekkor küldték azt a gazdasági függetlenséget követelő feliratot Kossuth Ferenchez, amelyről fenntebb már volt szó. Nem sokat segített helyzetükön a gépadományozási akció sem: az önálló, tanulatlan, egy vagy két segéddel dolgozó mesterek nem tudtak mit kezdeni a kedvezményes gépekkel. A helyi asztalosok egy része fel is lépett az akció ellen, mivel a gépekben újabb konkurrenst látott, pedig a Magyar Paizs hasábjain igyekeztek megmagyarázni, hogy a műhelyeket modernizálni kell, mert a vásárlók nem hajlandók megfizetni a kézműves módszerekkel előállított termékek költségeit. A gépesítést nem egyenként ajánlották, hanem ipari termelőszövetkezetek keretén belül, mivel a szövetkezetek a „gyári ipar jellegével, közgazdasági természetével megegyeznek."

4

"' Ez a kétségtelenül figyelemre méltó (és talán előre mutató) ötlet is megbukott a kisiparosok ellenállásán, akiknek felfogásától idegen volt a társulás, a közös termelés eszméje. A Magyar Védő — Egyesület és a Tulipánszövetség helyi fiókja egy darabig még — ha nem is a korábbi intenzitással — tovább működött. Célkitűzése a koalíció gazdasági programjának megfelelően alakult. Lemondott az önálló vámterület azonnali kivívásának követeléséről, (ezért nem támogatta az iparosság) helyette 191'?-re tervezte törvényes úton felállítani a vámsorompót. A közgyűlésen, ahol ezt a programot megfogalmazták, már mindössze kb. harminc fő vett részt, ezután a mozgalom hamarosan elhalt. A társadalmi szervezkedés, amely naívul utánozta Kossuth Lajos 1843-as Védegyletének célkitűzéseit és módszerét, természetesen nem teremthetett sem ipart, sem ipari színvonalat, nem is vette senki igazán komolyan, a kitűzött tulipán jelvények is osztrák és cseh gyártmányok voltak, s könnyű volt a külföldi iparcikkeket ugyanilyen védjeggyel ellátni. A korabeli városi értelmiség a mozgalom eredménytelenségének okát kutatva arra a következtetésre jutott, hogy az ipari fejlődés megindulásakor kereskedelmünk már olyan sok szállal kapcsolódott a külföldhöz, hogy közömbös maradt a magyarral szemben/'

5 Belátta, hogy egyletekkel, mozgalmakkal nem lehet ipart teremteni, bár Borbély György újabb iparvédő ötlete legalább olyan naiv volt, mint az előbbi. Azt javasolta, hogy sajtón keresztüli erkölcsi bíráskodással kényszerítsék a kereskedőket a hazai ipartermékek árusítására.

40 Ez a törekvés épp olyan reménytelen volt, mint a korábbi. Sem társadalmi mozgalommal, sem erkölcsi ítélkezéssel nem lehetett kiszorítani az osztrák konkurrenciát akkor, amikor ezt a követelést zászlójára tűző függetlenségi párt sem követelte, legfeljebb hangoztatta és tömegbázis megnyerésére használt nemzeti szólamként alkalmazta. Azoknak a csoportoknak, amelyek az ország gazdasági életének tényleges irányítását a kezükben tartották, (finánctő13 Ifj. Klosovszky Ernő: Kisiparosainkról. MP. 1907. aug. 8. 2—3. p. 14 ld. 43. jegyzet és ifj. Klosovszky Ernő: Ipari mozgalmak. MP. 1906. aug. 2. 1— 2. p. 15 Nemzeti vásár. MP. 1908. febr. 20. 3. p. '

6 Borbély György: Iparpártolás. MP. 1909. dec. 9. v. c.