Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Béres Katalin: Zalaegerszegi kisiparosok a századfordulón

Az adatok azt bizonyítják, hogy a céhek időszakához képest nem történt jelentős változás, a XX. sz. eleji kisiparosok többsége továbbra is egyedül dolgozott, legfeljebb egy vagy két segédje volt. A műhelyek kibővítéséről, a vállalkozások kiszélesítéséről szó sem lehetett — néhány esetet kivéve. Anyagi helyzetükre jellemző adalék az is, hogy a város képviselőtestületének virilis tagjai közé már nem juthattak be. nem rendelkeztek a kereskedőkhöz, birtokosokhoz és főként az értelmiségiekhez hasonló, adóalappal, kivéve a város téglagyárosait.

10 A hagyományos eszközökkel felszerelt és hagyományos módszerekkel dolgozó iparosok nem tudták a divat változásait köveni, így elvesztették azt a vásárlóréteget, amelyre pedig leginkább számítottak volna — a városi értelmiséget,

11 akiket egyrészt a helybeli kereskedők láttak el megfelelő cikkekkel, másrészt pedig maguk utaztak el a divatosabb és olcsóbb árukért Szombathelyre vagy Nagykanizsára. A gyári holmit árusító kereskedők nemcsak a városban, hanem a vasútépítések nyomán feltáruló új piacokon is erős konkurrenseivé váltak a kisiparosoknak. Ugyancsak sújtotta ezt az amúgy is drágán dolgozó réteget az anyagban és munkabérben beállott drágaság",

12 valamint a segédek 1905-től egyre fokozódó bérharca. A város minden rétegét fojtogatta, de főleg a kisiparosokat érintette érzékenyen az általános drágaság, az élelmiszerárak növekedése, a magas lakbér és az állandóan növekvő városi póta'dó.

,:! Nemcsak a kereskedők közvetítette gyári termékek jelentettek konkurrenciát a városi mestereknek, hanem a kontárok, jogosulatlan iparűzők, vigécek. a házaló vándorkereskedők (főleg a cipészeket, henteseket veszélyeztették)

1/1 az olcsóbb falusi iparosok (asztalosok, bognárok, kocsifényező iparosok panasza)

15 sőt egyes túlnépesedett szakmákban pl. szabó, cipész, faiparos, egymásnak is vetélytársai voltak,

16 hiszen pl. 1903-ban 67 cipész, 44 csizmadia, 63 szabó, 32 asztalos volt tagja az egerszegi ipartestületnek, nem beszélve azokról, akik nem rendelkeztek iparigazolvánnyal. Gyakori panaszuk volt, hogy csak a nagytőkések élvezik az állam pártfogását és támogatását, ők „ellenben adókkal és mindennemű terhekkel nagyon is megvannak látogatva",

17 nincs képviselőjük a parlamentben,

18 nem kapnak hiteleket és nem részesednek az állami megrendelésekből, a hadsereg 10 K. v. j. 1900. máj. 5. 567—575. p.: 1905. okt. 26. 827—839. p.: 1912. dec. 21. 63. p. = ZmL. V./6. 1606. 11 — s.: Űj korszak. MP. 1908. márc. 26. 1. p. 12 Id. 11. sz. jegyzet. 13 Iparosaink panasza. MP. 1903. febr. 26. 1. p. 14 A házalás és kisiparosaink. — MP. 1903. febr. 26. 3. p. A jogosulatlan iparűzők ellen a hentesek Herényi Ferenc vezetésével felléptek, amelynek eredményeként a városi tanács megtiltotta, hogy a lakosság idegenektől vett sertések hizlalásával foglalkozzék, hogy az így nyert hús darusítását üzletszerűen gyakorolja. — Hivatalos rovat. Zala megye, Zala vár megyei Hírlap. 1905. febr. 19. 5. p. 15 Kaszás József: Az asztalos-, bognár-, kovács és kocsifényező iparról. MP. 1901. nov. 28. 6. p. 16 Faipar. MP. 1901. szept. 12. 5. p. 17 Kontárok az ipar területén. MP. 1904. máj. 15. v. c. 18 H. P.: Milyen a kisiparosok helyzete? MP: 1909. márc. 4. v. c.