Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

A „Munka"-páholy lehetőségeihez mérten sokat tett a szegény gyermekek étkeztetése és felruházása érdekében. Már az 1890-es években mintegy 1500 kötetes ingyenes népkönyvtárat üzemeltetett, aminek 1904-ben 367 állandó olvasója volt, köztük számos napszámos és földműves is. Az egylet gyakran küzdött anyagi nehézségekkel, talán azért, mert tagjai között viszonylag kevés volt valóban jómódú. Szerepe a város közéletében mégis jelentős volt. A testvériséget hirdető liberális és polgári radikális eszmék révén kapcsolatot tartottak a szociáldemokratákkal, s velük együtt a városvezetés és a nyárspolgári életszemlélet ellenzékét képviselték. Az önkéntes Tűzoltó Egylet a Nagykanizsai Torna Egyletből nőtt ki 1871ben. Szervezeti felépítése és célja ugyanaz volt, mint az ország hasonló nevű egyleteinek, s feladatának többnyire eleget is tett. Tagjai időnként gyakorlatoztak, éjszakánként pedig ügyeletet tartottak a Báthory utcai őrházban. Az egylet 1892-ben indult komolyabb fejlődésnek, midőn Knortzer György, a későbbi főparancsnok jól áttekinthető, ügyes tankönyvet szerkesztett a tűzoltók teendőiről, s a tűzoltás módjairól. Az egyéb egyletek közé tartozik még az 1881-ben alakult Vöröskereszt Egylet, melynek nyolc 50 Ft-os alapító, s mintegy 40 választmányi tagja volt. akik között mindazok megtalálhatók, akik a közéletben jelentősebb szerepet játszottak. E jól ismert előkelőségek utódaival, s a „közkatonákkal" az egylet 1896-ban 220 tagot számlált, de érdemlegeset addig nem igen cselekedett. A századforduló Nagykanizsájának egyleti élete sokrétű és hű képet nyújt a város társadalmának részint ösztönös, részint tudatos szervezkedéséről. Míg az előkelőségek és a módosabb polgárok fő célját a kulturált szórakozás és a társas érintkezés biztosítása képezte, addig a kisiparosok, a munkások, a vasutasok stb. főleg érdekvédelmi és segély-egyleteket hoztak létre. Több egyházi vezetés alatt álló egyesület kifejezetten jótékonysági céllal alakult és működött hatékonyan, az elsősorban művelődést szolgáló egyletek közül pedig az Irodalmi és Művészeti Kör tett szert komoly jelentőségre. Valamennyi egylet jegyzőkönyvéből szinte meghatóan tükröződik a város szeretete. A zsidóság tudatosan asszimilálódni akart, a németül beszélő polgárok elmagyarosodtak. A színes, gazdag egyesületi élet századunk elején mégis válságba került. Az agrárszocialista sztrájkok, az erőteljesen szervezkedő munkásság, a periodikusan jelentkező gazdasági válságok balsejtelemmel töltötték el Kanizsa polgárságát is, és a főképp szórakozást célzó egyletek tevékenységét háttérbe szorította. IRODALOMJEGYZÉK Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp. 1929. Böhm Emil: Dalosmaplómból. Pécs, 1936. Az Első Nagykanizsai Magyar Asztaltársaság alapszabályai. Nagykanizsa, 1890. Füredi János: Nagykanizsa r. t. város lak- és czimjegyzéke. Nagykanizsa, 1908. Halis István—

Hoffmann Mór: Zalavármegyei évkönyv a milleniumra. Nk. 1896.