Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

zik célkitűzéseit is: „Munkásság és szorgalom — vallás és erény — barátság és szeretet — vidámság és tréfa." Az 1905-ben már 376 tagot számláló egylet egy ideig az Eötvös tér 14. szám alatt talált otthonra, 1908-ban azonban a veszprémi püspök támogatásával megvette a Kaszinóval szemben levő kerthelyiséges épületet. (A telken ma a DKG kultúrháza áll.) Ezentúl itt rendezték a műkedvelő és liceális előadásokat, táncmulatságokat és egyéb összejöveteleket. A Legényegylet nagy gondot fordított a középiskolákkal, főleg a piarista gimnáziummal való együttműködésre. így az új székház birtokbavétele után többnyire az is itt tartotta hangversenyeit, farsangi mulatságait. V. A Sportegyletek Közülük legnagyobb múltra az 1869-ben alakult Nagykanizsai Torna Egylet tekint vissza. Mivel tevékenységéről és fejlődéséről Barbarits Lajos és Mező Ferenc bővebben írnak, én csupán a századfordulón betöltött szerepéről szólok. Lelkes vezetői és alapító tagjai ekkorra kiöregedtek, vagy elköltöztek Kanizsáról, ezért 1900 körül már alig hallat magáról. Alakult azonban több új egylet, így 1895-ben a Nagykanizsai Kerékpár Klub, majd a Hungária — és a Millenium Kerékpár Egyletek. Az erők szétforgácsolása, a széthúzás természetesen nem tett jót a még fiatal kerékpáros sportnak. 1900-ban jobbára már csak a Hungária hallatott magáról, talán azért, mert Deák Péter rendőrkapitány került az élére. A kezdeti fellendülés után 1894-ben már a Korcsolyázó Egylet is feloszlóban volt, mivel nem tudott pályához jutni. Ekkor vállalta az elnökséget a nagybirtokos Clement Lipót. ill. Gutmann Vilmosné, akik saját pénzükön csináltattak az egyletnek korcsolyapályát. E két egylet azonban mindig a kiváltságosak klubja maradt, s számottevő tehetség nem került ki közülük. VI. Egyéb egyletek Az 1890-ben alakult „Munka-páholy tagjai sorába főleg szabadelvű orvosok, jogászok, pedagógusok, magántisztviselők tartoztak, átlag 35—40 fő, s üléseiket a Zrínyi M. u. 36. szám alatt tartották. Az 1893—1905 közötti jegyzőkönyvekből

31 kitűnik, hogy 10—14 összejövetelt tartottak évente a szabadkőműves páholyokban szokásos szertartások között. Ezeken általában csak 10—15-en vettek részt, javarészt ugyanazok. Többnyire csak a januári tisztújító választások, s az ún. díszmunkák alkalmával emelkedett a létszám 20 fölé. Gyakran fogadtak vendégeket: 1900. február 25-én pl. több budapesti páholy és a soproni Testvérülés 37 tagját. Ilyenkor újra és újra hitet tettek célkitűzéseik: az önzetlen, névtelen segítőkészség és a szelíd, áldozatos szeretet fontossága mellett. 31 ZmL. X. 2. Munka szabadkőműves páholy iratai.