Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

és hosszú időn át tevékeny elnöke a bankárdinasztiát alapító Gutmann Hen­rik felesége volt. Halála után leányára, Vidor Samunéra szállt e tisztség, aki kitűnő szervezőnek bizonyult. 20 év alatt mintegy 200 új tagot toborzott, meg­sokszorozván vele az egylet vagyonát. A tagsági díjakból, a jótékony célú es­tékből, a tombolákból, sorsjátékokból, valamint a hírlapilag nyugtázott felül­fizetésekből származó évi többezer Ft bevételt a rászorultak segélyezésére for­dították. 1888-ban az egylet átvette a Munkapáholy által szervezett népkonyhát, ahol telente több mint 200 iskolás gyermek kapott — felekezeti különbség nél­kül — meleg ebédet. A Nagykanizsai Szegények Tápintézete később — ugyan­csak vallásra való tekintet nélkül — fogadta a város más szegényeit is. A ve­zetést és felügyeletet az Izraelita Jótékony Nőegylet elnöksége és egy 36 tagú vegyes felekezetű választmány gyakorolta. A Nagykanizsai Keresztény Jótékony Nőegylet jóval később, csak 1885­ben alakult. (Említésre érdemes, hogy az egyletbe 50, ill. 100 Ft-os alapítási összeggel több zsidó nő is felvételt nyert.) Célja, a pénzszerzés forrása, s a jótékonyság módja ugyanaz volt, mint az izraelita testvérintézménynél. 1894­ben 1444 Ft készpénz-segélyt juttattak a leginkább rászorulóknak. A két egy­let között nemes versengés folyt, melyben a pálmát többnyire a sokkal több vagyonos tagot számláló zsidó egylet vitte el. Agilis elnökségének irányításával évtizedeken át áldásos tevékenységet folytatott a Nagykanizsai Kisdednevelő Egyesület. Részben neki köszönhető, hogy 1880-ban felépült a Nádor utcai (ma Zetkin Klára u.), 1885-ben pedig az Arany János utcai óvoda, sőt 1881-ben a Magyar utcában, 1888-ban Kiskani­zsán, 1890-ben pedig az Attila utcában is nyitott — igaz, bérelt helyiségekben — egy-egy óvodát, melyekbe főleg a nincstelenek gyermekei jártak. Speciális feladat ellátására létesült 1906-ban a Nagykanizsai Rabsegélyező Egyesület, 26 melynek tagjai az elítéltek családjainak támogatását, a fogságból, valamint az előzetes letartóztatásból a polgári életbe visszatérő egyének mun­kába állását és társadalomba való beilleszkedését igyekeztek elősegíteni. A segélyezés ill. a felügyelet általában 1 évig tartott. A tagsági díj 2, az alapít­ványi díj 40 korona volt. Sajnos — az alapszabályokon kívül — az egyletről nem sokat tudunk. Első elnöke Závody Albin törvényszéki elnök, kúriai bíró volt. A helyi sajtó csak ritkán említette rendezvényeit, valószínű, hogy tagsá­ga nagyrészt bírósági és ügyészségi alkalmazottakból állt. IV. Az iparosok és munkások elsődlegesen érdekvédelmi egyletei és a szakegyletek A Nagykanizsai Munkásegylet — az 1868-ban létesült Általános Munkás­egylet helyi képviselője — már ugyanazon évben megalakult 202 taggal. 27 Cél­Zala megyei Levéltár (továbbiakban: ZmL.) IV. 433. 27 MMTVD 1951. I. kötet. III/9 d. és ZmL. IV. 404. Alispáni iktató, 1871. 347, 371.

Next

/
Thumbnails
Contents