Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)
Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete
azon évben Deák Ferenc születésének centenáriumán pedig a piarista gimnázium falán elhelyezett emléktábla (Teles Ede alkotása) avatóünnepségén Kanizsán adott műsort. Az önképzést szorgalmazó ifjúsági egyletek közül a legjelentősebb szerepet az 1873-ban alakult Kereskedő Ifjak önképző Egylete játszotta, mely évről évre számos sikeres és nívós rendezvényt tartott. A tiszta jövedelmet könyvtára gyarapítására vagy jótékony célra fordította. Az általa szervezett előadások közül példaként csak kettőt említek: 1882 márciusában Hirschler Arnold a magyarosodás szükségességéről, 1897 decemberében pedig Hoffmann Józsa a századvégi nők helyzetéről beszélt. 22 Szólnunk kell még itt a Dunántúli Közművelődési Egyesületről, mely hoszszú vajúdás után 1890-ben alakult meg Nagykanizsán. Ez általában a nemzetiségek —, városunkban főleg a muraközi horvátok — magyarosítását és kulturális emelését tűzte ki céljául. 1899-től mind gyakrabban olvashatunk a helyi sajtóban ilyen vonatkozású nacionalista-soviniszta híreket. 23 Érdekes, hogy városunkban a Kaszinó tette le elsőként a garast ezen egylet életre hívása mellett, hisz 1890 decemberi közgyűlésén 100 Ft-tal alapítótagként jelentkezett. Öt követte — legalábbis elvben — az izraelita hitközség, majd a város képviselőtestülete 1000 Ft hozzájárulással. Később az egylet nacionalista jellege alábbhagyott, humanitárius és kulturális szerepe viszont nőtt. 1892-ben ennek égisze alatt nyílt meg az első keszthelyi óvoda, másutt könyvtarakat és dalárdákat létesített, gazdasági és kulturális előadásokat szervezett. III. A vallásfelekezetek által vezetett jótékonysági egyletek Közülük legnagyobb múltra az izraelita Chewra Kadischa (Szent Egylet, 1796) tekinthet vissza, mely — miként hasonló nevű társai — az özvegyek, árvák, szegény családok támogatását tartotta feladatának. Az egyesület 1900 körül több mint 300 tagot számlált. 2 ' 1 Bevételeit a tagdíjakon kívül azáltal is növelte, hogy a temetések alkalmával nem koszorút csináltattak, hanem „koszorút pótló adományokat" adtak. Az 1898-ban elhunyt Ebenspanger Lipótné temetésekor pl. 592 Ft folyt be koszorúmegváltás címén a kasszába. (Hogy milyen hatalmas összeg volt ez, mutatja, hogy az Irodalmi és Művészeti Kör 1897. dec. 5.-i nagysikerű műsoros estjén jótékony célú felülfizetésként mindössze 7 Ft 20 krajcár gyűlt össze. 25 (Persze, az adományok nagyságát az is befolyásolta, hogy az összeget a Zalai Közlönyben — az adományozó nevével együtt — nyugtázták.) A másik nagymúltú zsidó jótékonysági egylet az 1843-ban alakult Izraelita Jótékony Nőegylet volt. Ez a gazdagabb családok alapítványaiból kezdetben a szegény zsidók gyermekeit látta el ruhával, tanszerekkel, tandíjjal. Alapítója 22 Zalai Közlöny, 1882. márc. 12. és 1897. dec. 11. 23 Zala, 1890. máj. 4. és 1891. márc. 22., 29. és ápr. 5., 1893. júl. 23. u- 1900-ban Nagykanizsa 23 978 lakásából 15%, azaz 3633 volt izraelita. 25 Zalai Közlöny, 1897. dec. 11. és 1893. júl. 16.
