Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

tatér létesítését határozta el a millenium tiszteletere, rianem egy városi Könyvtár és Múzeum alapítását is. (Az utóbbi nem valósult meg.) A sétakert részére a vasúti bevágáson túl 40 holdat sajátítottak ki, s haladéktalanul megkezdték a parkosítást. Fásították, sétányszerűen rendezték, padokkal látták el a Szentgyörgyvári-hegy felé a vasútpartot, és hársfával ültették be a Csengeri utcát. (Még dal is született erről.) Az egylet feladata volt a továbbiakban kirándulóhelyek létesítése pl. a Hét forrásnál és a zsigárdi Zrínyi-fánál, valamint a köztisztaság és ezáltal a közegészségügy előmozdítása. A város irodalom- és zenebarát polgárai egyidejűleg azon buzgólkodtak, hogy a társas érintkezést jobbára már csak egy szűk réteg számára biztosító ,,úri" egyletek mellett olyan egyesülést hozzanak létre, melynek tagjait elsősorban nem a szórakozás, hanem az irodalom és a művészetek iránti igény hozza össze. Ök hívták életre 1895-ben a Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kört, melynek 1900-ban már 320 tagja volt, akik az irodalmi, a művészeti, ill. a társadalmi szakosztályba tartoztak. Az alapító tagok közé tartoztak a város helytörténeti írói, műgyűjtői, poétái, neves pedagógusai, orvosai,

21 akik egyik első feladatuknak az ezredéves évforduló ünnepségeinek méltó előkészítését és szervezését tekintették. E Kör — mely később Zrínyi Miklós nevét vette fel — csaknem a felszabadulásig Nagykanizsa legtevékenyebb és legnívósabb öntevékeny művészeti egylete volt. Különösen a férfikórus és a zenekar működött elismert színvonalon. Karnagya előbb Sterneck Zsigmond zenetanár, majd a rendkívül muzikális és agilis Böhm Emil kereskedő lett, akinek irányításával a dalárda — Kanizsán és vidéken — sikert sikerre halmozott, s 1904-ben a Dunántúli Dalosszövetség pécsi versenyén a műdal kategóriában első díjat nyert. Kanizsa népe nagy lelkesedéssel fogadta az ezüst serleggel hazatérő dalárdát. A siker arra ösztönözte a vezetőséget, hogy 1906-ban otthont adjon a következő versenynek. E jeles alkalomra szép kiállítású ismeretterjesztő könyvecskét adtak ki, sőt képeslapot is nyomattak. A dalárda később is Kanizsa legaktívabb amatőr művészeti csoportjának bizonyult, amelynek közreműködésére a többi egyletek is bízvást számíthattak. Gyakran szerepelt a Kaszinóban, a Polgári Egyletben, a Szarvas Szállóban és másutt. Sokat tett az Irodalmi és Művészeti Kör a hazafiság ápolása érdekében is. 1903-ban pl. Gasparich Márk emlékszobrának leleplezésénél Perlakon, s ugyanA már említett Bátonfi Lajos és Halis István értékies irodaltmi tevékenységet folytattak. A többiek helyben megjelent önálló művei közül is felsorolok azonban néhányat: Hoffmann Mór: A sémiták és antisemiták. Nk. 1883.; Bátorfi Lajos és Hoffmann Mór: Zalavármegye földrajza. Nk. 1891.; Hoffmann Mór: A költészet pedagógiai jelentősége. Nk. 1900.; Tersá/nczky József: Szabadhegy rnonographiája, 1850—1886. Nk. 1887.; Dr. Schreyer Lajos: Az idegességről. Nk. 1886.; Szalay Sándor: Hullám Ágnes. Népdráma 3 felvonásban. Nk. 1895.; Baboss László: Vallási és természet-költők. Nk. 1898.; Perényi József: Endrődy János életrajza. Nk. 1899.; Aktív tagja volt még az egyletnek a műgyűjteményéről híres két patrióta nagykereskedő: Grünhut Alfréd és Grünhut Henrik, valamint Pflanczer Gábor rajztanár is.