Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 21. (Zalaegerszeg, 1985)

Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete

A város vezetésével elégedetlen képviselőtestületi tagok 1895-ben Városi Reform Párt néven ellenzéki pártot alapítottak, mely 1896-ban megbuktatta a programját megvalósítani nem képes — egyébként is konzervatív — Babochay Györgyöt. Az új polgármester, Vécsey Zsigmond mindjárt 400 000 Ft kölcsönt vett fel a középületek — köztük a városháza, több iskola és laktanya — bővítésére, ill. az úthálózat korszerűsítésére, ami nem kis terhet rótt az adózókra. A város kulturális fejlődését feltétlenül előmozdította a nagymúltú piarista főgimnázium, melyben az 1895'96-os tanévben 393 diák tanult. Közülük 183 kanizsai, a többi távolabbi lakos volt. A gimnáziumban magasszínvonalú oktatás, példás önképző- és sporttevékenység folyt, s mint korábban, most is számos jól képzett tudóst és politikust adott hazánknak. Hasonlóképp eredményesen működött az izraelita hitközség által 1842-ben létesített kereskedelmi — 1895-től felsőkereskedelmi — iskola is. Az 1890-es években Kanizsán két újság is megjelent — hetenként egykét alkalommal — a Zala és a Zalai Közlöny. Mindkettő érzékenyen reagált a politikai, gazdasági és társadalmi eseményekre, s elvétve hallatta már bennük hangját az izmosodó munkásság is.

6 A két nyomda a köztiszteletben álló Wajdits József és Fischel Fülöp tulajdonában volt. Mindkettő számos igényes kiállítású könyvvel és egyéb kiadvánnyal örvendeztette meg a város művelt, vagy művelődni óhajtó polgárságát. Az előbbi kölcsönkönyvtárat is működtetett. 1900 táján Nagykanizsa társadalma már erősen differenciált. Csaknem 24 000 lakosából 10 586 a kereső. Közülük 21% a mezőgazdaságban, 25,8% az iparban, 8,7% a kereskedelemben, 7,6% a közlekedésben dolgozott, 6,8% katona, 5,1% közszolgálati alkalmazott ill. magánzó, 16,6% napszámos és házi cseléd, 8,4% pedig egyéb foglalkozású volt. Ám mind az iparban, mind a kereskedelemben és mezőgazdaságban foglalkoztatottak jelentős része csak tengődött, hisz az 1103 iparos közül 668-nak nem volt segédje. Kiszolgáltatott bérmunkásként számolhatunk az iparban foglalkoztatottak közül az 1588 segédmunkással, tanonccal és szolgával, a mezőgazdasági keresők 36,7%-át kitevő 815 napszámossal, cseléddel és alkalmi munkással, s nem volt biztosítva a létalapja a zömmel törpebirtokos parasztok mellett nyilvántartott 26,7%-nyi segítő családtagnak. Minden bizonnyal főleg ők laktak az ekkor még fennállt 620, nemegyszer zsúpos, favázas, vagy tömésházban.

7 A már említett gazdasági válság elsősorban közöttük éreztette hatását. A kisiparosoknak és kisparasztoknak csaknem ráfizetéssel kellett túladniok termékeiken, s a nagyszámú munkás és agrárproletár a felduzzadt munkaerőkínálat következtében fillérekért is munkába kényszerült. 1898-ban városunkban is megalakult az MSZDP helyi szervezete, amely szívósan küzdött a munkaidő megrövidítéséért és a bérek felemeléséért. 1899-ben 50 szabómunkás harcolt béremelésért,

8 1904. áprilisában pedig már 150 építőmunkás, akiknek 6 Zala 1893. júl. 30., 1894. máj. 2., Zalai Közlöny 1898. márc. 4., 1898. júl. 9., 1900. jan. 20. 7 1900. évi Népszámlálás I. 179. és II. 354—357. 8 Zalai Közlöny, 1899. márc. 4.