Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

tárban. Ipari munkaalkalom szinte egyáltalán nem volt: 1876-ban 1 bognár, 1 kovács és 1 téglavető dolgozott a faluban. Az előbbiek 8—8 Ft adót fizettek, az utóbbi azonban semmit. Az egyetlen kocsmáros — egyúttal mészáros adója —• évi 11 Ft volt.

299 A vasútépítések után a földesúr itt is kivágatta a még meglevő tölgy- és bükkerdőt: a fát épületfának adta el, a földet felszántották. E fakitermelő munka jelentett ugyan télidőben némi jövedelmet a nyomorgó parasztoknak, de az új szántók az uraság, özv. Szalatsy Farkasné vagyonát növelték, aki 1897-ben itt és Semjénháza határában 1082 holdat birtokolt, amelyből 608 hold volt a szántó, 315 a rét és 74 a legelő. Miként a többi nagybirtokos a környéken, ő is kezdetleges gazdálkodást folytatott, hiszen a Vente-pusztai majorság megművelésére mindössze 1 lokomobil, 1 járgány, 1 cséplőszekrény, 2 vetőgép, 2 rosta, 1 trior, 1 szecskavágó, 29 eke, 11 borona, 8 henger és 18 igásszekér szolgált. Az állatállomány 110 szarvasmarhából, 55 lóból, 114 sertésből és egy átlag 900 darabos juhnyájból állt. A gazdasági cselédek száma 31 volt. Nem gazdálkodott korszerűbben a csaknem ugyanakkora becsehelyi uradalmában sem.

260 Az egyre kilátástalanabb jövő elől az 1880-as évektől a petri parasztok közül is többen Amerikába vándoroltak, de senki sem tért vissza meggazdagodva. A többség itt is részesaratással és -csépléssel, a fiatalság pedig 6 hónapos summásmunkával kereste meg a család kenyerét. A századfordulón az uradalom egy része parcellázásra került: ekkor vagyonosodott meg néhány kupeckedő gazda. E már módos, de még mindig földéhes parasztok: a Feiferek, a Fuxok, a Stefinetzek és Stum gazda azonban sokszor még kíméletlenebbül sanyargatták cselédeiket és napszámosaikat, mint az uraság.

2(51 Az I. világháború keserveiből Petriventének is kijutott: tovább szegényedett, s 12 halottja nyugszik idegen országok földjében. Az eleve antidemokratikus 1920—21. évi Nagyatádi-földreform során mindössze 70 kat. hold került gróf Batthyány Pál rigyáci birtokából az agrárproletárok tulajdonába. 10 házhelyet osztottak ezen kívül, melyeken 1926-ban 9 ház állt. Ezzel persze nem oldották meg az égető földkérdést, csupán egy-egy holddal nagyobb földön nyomorgott tovább a parasztság, hiszen még 1925-ben is 847 kat. h. volt Kovács-Sebestyén Tibor és hozzátartozói tulajdonában.

262 A földek művelése is nehéz volt a kezdetleges felszereléssel a keskeny nadrágszíjparcellákon, ráadásul némelyik gazda 2—3 holdja 4—5 dűlőben feküdt. A felszaporodó kamat miatt a földet többen elvesztették, aki azonban tehette, vásárolt vagy bérelt valamennyit más falvak határában is. 1926-ban pl. a petri gazdák 30 hold saját és ugyanennyi részesföldet műveltek Tótszentmárton, Becsehely, ill. Szepetnek területén. Sikerült egyeseknek a szomszédos nagybirtokon is együttesen 50 holdat bérelni, 15 holdat pedig „résziből" munkáltak meg. Aki tehette, lovat, szarvasmarhát, sertést nevelt eladásra, melyet lábon hajtottak a kanizsai, a letenyei vagy a tótszentmártoni vásárra. Változatlanul 230 Iparkamarai jelentés 1876. 442—445. 2,in Gazdaczimtár 1897. 140—141. 201 Keserű emléküket több dűlőnév őrzi. PAPP L.—VÉGH J. 1964. 482—483. 2(52 Gazdacímtár, 1925. 379.