Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
malom hasonlóképpen egy fejre számláltassék és ezen el rendelt javakra az nevezett öt fiam sorsot húzzanak, a' mellyiknek mellyik esik, azzal az édes gyermekeim megelégedni kötelesek lesznek . . . " 25:! A súlyos földesúri kizsákmányolással és a parasztok vele kapcsolatos elkeseredésével magyarázhatjuk, hogy Petiiben a családok száma 1770 után csökkent. 1828-ban 23 jobbágyot és 1 zsellért írtak össze, akik 2 nyomásban művelték a földet, búzát, rozsot, zabot és kukoricát termeltek, s a kilencedet és tizedet természetben fizették. A 253 p. mérő gabonát befogadó szántó nyershozama 489 Ft 19 pengőkrajcár volt, melyből tisztán 216 Ft és 27 '/ ;t pengőkrajcár maradt meg. A 92 p. mérő kapacitású rétek nyershozama 172 Ft 36 krajcár, a tiszta haszon rajtuk 103 Ft 14 Va krajcár volt. Az állatállomány csekély, esős években másutt kellett legelőt bérelniök. A 3 hónapos kocsmáitatás jogát nem vették igénybe, mert hasznot nem reméltek tőle. A katonai átvonulás költségéből a deperdita 12 Ft 10 pengőkrajcár volt.' 254 Mivel a határ lapályos területeit gyakran elöntötték a Murába szaladó patakok, hiába próbálkoztak meg többször is azok bevetésével; aratni nem tudtak. A rigyáci patakon a vízimalom ekkor még működött. Egyházilag Petri a tótszentmártoni plébánia filiái közé tartozott. Ö volt a legkisebb és legszegényebb, 1774-ben pl. csak 6 keresztelés, 3 esketés és 8 temetés történt. 25 '' Később a lakosság inkább a közelebb fekvő rigyáci templomba járt. E faluval már azért is szorosabb lett a kapcsolata, mert itt volt a földesúri rezidencia, s itt művelték szőlőjük nagy részét is. A parasztok helyzete a XIX. sz. második negyedében nem romlott, de az 1841. évi dikális összeírás szerint a lélekszám sem gyarapodott. A 25 jobbágynak — zsellér akkor nincs köztük —, mindössze 2 hold I., ugyanannyi II. és 5 hold III. osztályú szántója, valamint 2 kaszás I. és 1 kaszás II. osztályú rétje volt. 25 silány házban laktak, és együttesen 23 fejőstehenet, 54 igáslovat és 34 sertést tartottak. Még a legmódosabb gazdának, az öreg Kránicz Györgynek is — aki fia és testvére családjával élt együtt — mindössze 3 fejőstehene, 2 pár hámoslova és 4 sertése volt. Sem szőlőhegye, sem kézművese nem volt ekkor még a falucskának. 256 A földesúr a megnövelt számú jobbágy telkek robotjára támaszkodva termelt. 1847 végén már 11,5 jobbágytelket és 27 zsellért írtak össze Petriben és Ventén. 257 A határ rendezett volt, de a tagosítás, az erdő- és legelő elkülönítés nem történt meg. Az utóbbira csak az 1860-as években került sor, amikor Inkey báró kisajátította a legelő nagy részét, amelyen addig is nagymérvű és jól jövedelmező juhászatot folytatott, ill. sok szarvasmarhát tartott. 2 '' 8 A parasztok a mezőgazdaság kapitalizálódásának kezdeti éveiben már túlnyomórészt 5 hold alatti törpebirtokosok voltak, ami a népes családok létminimumát csak nehezen tudta biztosítani. Legelő alig, szőlő is kevés akadt a ha253 BÁTORFI, L. 1877. III. 18—37. 254 ZML Orsz. ö. 1828. 255 ZÉL Can. vis. prot. broj. 89—93. 1774. 256 ZML 1841. évi dikális összeírás.; Can. vis. BŐLE, Letenyei ker. V. 237 ZML. Kanizsai cs. és kir. szolgabíróság 1878/1852. 238 Zala megye 1870. évi Nsz.
