Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

A majorsági gazdálkodás előretörésével a jobbágyok helyzete súlyosbod­hatott, mert az 1765—66-i megmozdulások idején se vége, se hossza panaszaik­nak. Pl.: a) Felemelt robot: „...Mely aratás minthogy egy hónapig is tart, a sze­gény jobbágy gabonája rész szerént szél által elvesztődik, mert ámbár le is arattuk az uraság gabonáját, tehát addig, még learatott gabonáját bé nem hordjuk, legfőképpen szegényebbek köztünk maga gabonáját nem arathaty­tya..." b) A rétek elrablása, megnyirbálása: „...Mivel hogy az uraság a falu fun­dusán javát kaszállya, réteket megtartya és megválogattya a maga részére, azért a szegény jobbágyai elegendő szénát marháiknak nem szerezhetnek..." c) Bírságok, hatalmaskodás: „....Ha a jobbágy marhája csak féllábbal is belement az uraság jószágába, egy máriást vett meg rajta, ha sertés ment tilos­ba, agyonlőtték . . . "230 Az 1768. évi urbárium idején a falut 5 egynyolcad, 2 negyed, 3 háromnyol­cad, 2 fél és 1 ötnyolcad telkes jobbágy, valamint 5 házas zsellér lakta, tehát a telekállomány 3 egész hétnyolcad volt. Egy egész telekhez akkor és itt 21 hold szántó és 8 szekérnyi rét tartozott. Két marhával robotoltak. A kilence­det pénzzel váltották meg, minden egész telek után 4 Ft-ot fizettek. Mivel a falunak saját szőlőhegye nem volt, borukat csak karácsonyig mérhették. 251 Még 1770-ben is csak 162 lélek lakta Petrit, többségükben horvátok. A migráció erős lehetett, mert az 1728-ban összeírtak közül ekkor mindössze 1—2 név szerepel. A 27 családból 3 zsellér egyúttal extraszerialista volt: 1 uradalmi molnár 12 p. mérő, 1 takács 6 Ft jövedelemmel, valamint 1 uradalmi hajdú. A parasztok búzát, rozsot, kukoricát és árpát termeltek. 71 kapás szőlőjüket a rigyáci és eszteregnyei hegyen művelték, 1770-ben 80 urna boruk termett. Aránylag sok igásállatot és tehenet tartottak, melyeket részben bérelt legelőn kényszerültek legeltetni. A földesúri majorság főleg kukoricát (120 p. mérő­nyit) és szőlőt termelt. Előbbiből egymagának annyi termett, mint a falunak együttvéve. 252 Az Inkey család majorsága kiépítése során — mint a sérelmek egyikéből már láttuk — elvette a jobbágyok legjobb irtásföldjeit: a falu közelében fekvő szántókat és réteket. Ezzel újabb és újabb erdők, bozótok kivágására és meg­munkálására szorította őket, míg a használható föld el nem fogyott. Az irtás­földek egy részéből, hogy allódiuma megművelésére elegendő munkáskéz áll­jon rendelkezésére (valószínűleg a szomszédos Ventepusztán) több ízben új tel­keket alakított ki, de olyan kis területtel, amely mindvégig jóval a Zala megyei átlag alatt maradt. Inkey János, majd fia Boldizsár vérbeli feudális urak voltak: jól értették a nép könyörtelen kizsákmányolásának módját. Két nemzedék során váltak je­lentős vagyon tulajdonosává. Boldizsár barokk mentalitását híven tükrözi hosz­szadalmas, 1790-ben kelt végrendelete, melyben vagyonát 5 fia és leányai kö­zött osztja el. A bennünket érdeklő horvát helységekről a következőképp ren­delkezik: „ . .. Rigyác, Petri, Vente, Erdősfa vagy is Sörjénföld és a bocskai 250 SZÁNTÓ, I. 1952. 244, 250, 256. 251 ZML Urbáriumok, 1768. 252 ZML Conscr Univ. Ö. 46/76. 1770. 4—5.

Next

/
Thumbnails
Contents