Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

az elkövetkező években a gyenge termés és a magas kamat miatt többen tönkrementek, s az elárverezett földeket a némileg módosabb parasztok vették meg. 1875—1920 között egyetlen nagyobb (233 holdas) birtok volt még a határban változatlan területtel Szalatsy Farkasné Kovács-Sebestyén Ilona és utódai (valószínűleg Inkey-örökösök) kezén.

22:5 1857 és 1859 között községi határkiigazítások révén falunk határa — Petri kárára — 150 kat. h.-dal gyarapodott, de ez sem lendített sokat a lakosság helyzetén. Hasznukra vált viszont, hogy a közeli Kanizsa forgalmas vásárain termékeiket könnyebben értékesíthették. A főtermény ekkor is a kukorica, a búza és a rozs maradt. Jelentős rétgazdálkodást folytattak: de a lovat és szarvasmarhát gyakran az erdő tisztásain legeltették. (A megmaradt szálaserdőt a századfordulóig csaknem teljesen kivágták, hogy annak földjét is felszánthassák.) Ipar alig volt a faluban, az 1876. évi iparkamarai jelentés mindössze 1 kocsmáros—mészárost (1 tanonccal és 20 Ft jövedelmi adóval) és 1 molnárt (6 Ft adóval) említ. 1890 körül téglaégető létesült, de az csupán néhány napszámost foglalkoztatott éhbérért. A falu 119 háza közül még 1900-ban is 109 borona- és favázas szerkezetű, 76 pedig zsúppal fedett volt. A sötét és nedves viskókban sűrűn szedte áldozatait a tüdővész, a trachoma és a malária. Többen kivándoroltak Amerikába. Közülük az 1920-as években négyen visszatértek, s megtakarított 500—800 dollárjukból kevés földet vettek és házat építettek. A többségnek azonban nem maradt egyéb választása, mint 6 hónapos summásmunkával, kepés aratással, részescsépléssel keresni meg a napi kukoricakenyeret, A családok 1—2 holdas birtokát ezalatt az otthon maradt szülők művelték, a gyerekek és az öregek pedig gyűjtögetéssel próbáltak kiegészítő táplálékhoz, esetleg némi pénzhez jutni. Az I. világháború tovább fokozta Semjénháza megpróbáltatásait: 22 fiát áldozta az értelmetlen vérontásban.

224 A Tanácsköztársaság idején a direktórium vezetője Haris György. Egy katonaruhás képet őriz róla a Thury György Múzeum. Az 1921. évi földreform során mintegy 100 hold került felosztásra herceg Batthyány Szepetnek—gyótapusztai uradalmából. A legnyomorultabb parasztok is legfeljebb 2 holdat kaptak, a többség pedig mindössze 600—800 négyszögölet.

225 A földéhség így korántsem szűnt meg. A jó minőségű szántó kat. holdját 1914-ben 6—700 koronáért adták, s a közepes minőségűért is elkértek 500 koronát. A Veliko polje-n (Nagymező-dűlő) ekkortájt szőlőt is telepítettek, de nem nagy sikerrel. 1925-ben az OFB 18 házhelyet osztott, Mivel a gazdasági válság ekkor már jelentkezett, 1926-ban a Kovács-Sebestyén-örökösök 175 holdat parcelláztak. Kisbirtokosoknak adták el, de a bankkölcsön miatt sokan eladósodtak. Akinek most sem sikerült itt földhöz jutnia, az Molnári, Szepetnek, Petrivente határában igyekezett vásárolni vagy bérelni. A Faluszövetség 1926-ban kb. 40 gazda együttesen 60—70 kat. hold földjét írta össze a jelzett községekben. 30—40 223 NJF Semjénháza. 37. sz. telekkönyve. 22

'' BODOR A. 1921. 225 NJF Semjénháza telekkönyve.