Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
/ holdat részesként műveltek ugyanott. Egy családra alig 3—4 hold jutott tehát ekkor Semjénházán, s a legnagyobb gazdának is csak 15 holdja volt. Ugyanez a vizsgálat megállapítja, hogy egy-egy törpebirtokos 2—3 dűlőben műveli tulajdonát, s a gazdák 20—25%-a eladósodott a bankoknál vagy az uzsorásoknál. Pedig a gondosan művelt föld aránylag jó termést adott: a búza 10—12, a rozs 9—10, a tengeri 7—9, a burgonya pedig 120—130 mázsát holdanként, 22 '' A második világháború előtt már csak egyetlen középbirtok volt a határban: a hajdani Vente-pusztai nagybirtokból örökösödés folytán kiszakadt Ibrikó. A húszas évek elején egy magtár, egy cselédház és egy istálló állt itt. A birtokot 1929-ben vásárolta meg dr. Merkly-Belus József kanizsai gyógyszerész. Kutat fúratott — addig a közeli forrásból ivott ember és állat egyaránt —, s 7 szobakonyha-kamrás cselédlakást, sertéshizlalót, modern istállót és egy juhakolt építtetett. A 200 holdas birtok 140 holdnyi szántóján eladásra búzát és rozsot, takarmányozásra zabot, árpát, lucernát, kukoricát és bíborherét termelt. A cselédek ökörfogatokkal és lovakkal művelték a földet, a legnagyobb termés holdanként 15 mázsa búza volt. Juhászata gyapjúhozam tekintetében elsőnek számított Kanizsa környékén. Jó hírnek örvendett lipicai és nónius csikótenyészete és az itt hizlalt marha és sertés. 227 Közigazgatásilag Semjénháza 1925-ben a tótszentmártoni körjegyzőséghez tartozott. Első iskoláját 1890-ben uradalmi kocsmából alakították ki: 1 tantermes volt 1 tanítóval. Az 1924-ben épült szintén 1 tantermes, de már 2 tanerős új iskola tömve lett volna gyerekekkel, ha azok rendszeresen látogatták volna. De télen a lábbeli és a meleg ruha hiánya, nyáron a mezei munka és a kisebb testvérekre való felügyelet miatt sokan nem járhattak iskolába. Az ipart csupán 1 molnár (a patakon még állt és őrölt egy vízimalom), 1 cipész és 1 kőműves, az áruellátást 1 szatócs, később pedig a Hangya-szövetkezet jelentette. Háziiparként jelentős volt a fonás-szövés; csaknem minden család termelt lent és kendert. A férfiak maguk kötötte seprűvel házaltak Kanizsán és a környéken, 228 az asszonyok pedig gyalog vitték a városba a családtól megvont tejterméket, baromfit és gombát. A megélhetés fő forrása az állatnevelés maradt. Kövezett út Kanizsa és Letenye felé csak 1935-ben épült. 1942-ben az elmaradottság felszámolása érdekében óvodát létesítettek. Esténként ugyanitt gazdasági továbbképző működött. Semjénháza 1945. április 2-án szabadult fel. A Merkly-Belus birtok felosztásakor 115 gazda szerepelt a juttatottak listáján (házhelyet adtak nekik), de csak 105 kapott birtoklevelet. Felosztásra került a Kovács-Sebestyén-birtok 60 holdnyi maradéka, sőt a Szepetnek határában levő Batthyány—Strattmannbirtokból is kapott a Földigénylő Bizottság követelésére a falu 137 holdat. 220 1960 óta termelőszövetkezeti község. Az Üj Kenyér Tsz taglétszáma 1965ben 207 fő volt 1088 kat. hold területtel, ebből 829 hold volt a szántó. A földeket 7 traktorral művelték, és 137 szarvasmarhát tartottak. 1970-ben termelőszövetkezete egyesült a molnárival „Muramenti Tsz" néven. 220 BODOR A. 1926. 227 KISS E. 1935. 137—141. 228 Közig. Táj. 229 BÉLI J. 1977. 123.
