Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

kevesen élhettek. A telekkönyvekben — mivel itt hiánytalanul megmaradtak és hozzáférhetők is — kezdettől nyomon követhetjük a birtoklási viszonyokat. 1864-ben két kb. 600—600 holdas birtok volt a határban: Inkey Sándorné Csuzy Antóniáé (Gyurgyánc, Cerina, Irtás, Vicha-dűlő) és Légrád mezővárosé (Nagyrét, Nagy- és Kisgyóta, Ujerdő). Az Inkey-birtok örökösödés (1888-ban 113 hold br. Duka Tódoré lett) és eladás (1874-ben 250 hold Halasy Aladárnak, 1887-ben pedig 115 Lyka Sándornak) révén nagy részében más birtokosok kezére került. Légrád mezővárosé azonban 1928-ig egy tagban maradt.

186 A földéhes parasztság így nem juthatott újabb földhöz. Legfeljebb néhány tőkeerős paraszt tudta — nincstelenné váló társai rovására — újabb és újabb holdakkal növelni a birtokát. A falu lakosságának ezen társadalmi rétegződése már a kiegyezés táján is szembetűnő volt: a jómódú parasztok a Lépa utcában, a zsellérek utódai viszont a faluvégeken laktak. Nagy hatással volt a község fejlődésére, hogy az 1870-es években a szomszédos Murakeresztúr vasútállomást kapott. Ettől kezdve a férfiak leghőbb vágya egy pályamunkási állás elnyerése volt. A gazdálkodók is könnyebben értékesítették terményeiket. Az ipart az 1876-os iparkamarai adatok szerint egy bognár (jöv. adója: 5,20 Ft), egy korcsmáros—mészáros (jöv. adója: 33 Ft) és egy molnár képviselte. A vízimalom forgalma nem lehetett nagy, hisz mindössze 5,80 Ft adót fizetett utána.

187 Űjra fellendült azonban az állattartás, főleg fuvarozás céljából neveltek lovakat. A nincstelenség a felsoroltak ellenére is nagy maradt, sőt a népszaporulat miatt fokozódott. Többen kivándoroltak ezért Amerikába, az agrárproletárrá váltak többsége pedig évről évre hathónapos summásmunkával vagy kepésaratással szerezte meg a család kenyerét.

188 Az utolsó erdőt 1900 körül vágták ki, az épületfát Murakeresztúron vagonírozták be. A mezőgazdaság kapitalizálódásának korlátai azonban nemcsak a paraszti gazdaságokban mutatkoztak meg természetszerűleg, hanem a középbirtokok nagy részén, sőt sok nagybirtokon is. A század utolsó évtizedében főképp Lyka Sándor 4 falu határában fekvő 1590 holdas birtoka fojtogatta Molnárit. Bár a hitelviszonyok 1867 után nagy mértékben javultak, birtokát kapitalizálni, úgy látszik, ő sem tudta. Ezért 1903-ban itteni birtokát — két majorral — eladta Karabélyos Elek alsólendvai ügyvédnek, aki még ez évben parcelláztatta. 139 általában 1200 n.öles földterülethez jutottak ekkor a parasztok a török időkben elpusztult Szentgyörgy helyén.

189 A következő parcellázás csak Trianon után, 1928-ban volt Molnáriban, amikor a Légrád tulajdonában levő 592 kat. holdból (más adat szerint 605 kh.) 300 holdat az OFB (Országos Földbirtokrendező Bíróság) 662 db 180—500 n.öles parcellát alakított ki, melyet a parasztoknak adott el. A csaknem 1000 lélek számára azonban ez a gyarapodás jelentős javulást nem hozhatott.

190 ls,i

NJF telekkönyve, Molnári. 187 Iparkamarai jelentés, 1876. 442—443. 188 BODOR A. 1921. m Gazdaczimtár, 1897. 140—141.; NJF. telekkönyve, Molnári. 190 Közig. Táj. 4. Megjegyzem, ugyanekkor Molnári határából 11 kh. Jugoszláviához került át.