Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Ezért a lakosság még századunk első évtizedeiben is nagyon elmaradott volt. 1896-ban épült első elemi iskolája, s még 1925-ben is csak egy 2 tantermes, 2 tanítós iskolában folyt az oktatás. Az ipart ekkor 2 kovács, 2 cipész, 2 kőműves, 2 ács és 3 takács képviselte, akik elegendő munka híján nehezen éltek. A környék egyetlen ipari vállalkozása a Fischl-féle tégla-, cement- és tetőcserépüzem volt, mely egy 8 lóerős géppel és 12 munkással működött. A közellátást 2 fűszerkereskedés és a Hangya-Szövetkezet szolgálta. A falu egyetlen egyesülete a 20 tagú Önkéntes Tűzoltótestület volt. 191 Mindössze 40 családnak volt 5 holdnál több földje, 200 pedig legfeljebb 1 holdat mondhatott a magáénak, hiszen még 1935-ben is több mint 520 kat. hold volt a különböző birtokosok, ill. jogi személyek kezén. (340 kat. hold jugoszláv állampolgárok tulajdonát képezte, akik ,.kettősbirtokosként" művelték földjeiket.) 192 Molnári 1945. április 2-án szabadult fel. A Szentgyörgy-dűlőben fekvő 292 holdas Zrínyi-mezőt csakhamar kiosztották házhelyeknek, sőt a Földigénylő Bizottság kérésére 223 holdat kapott a szegénység a Szepetnek határához tartozó Gyóta-pusztai birtokból is. A juttatás átlaga itt a szomszédos falvakénál magasabb volt, meghaladta a fejenkénti 3 holdat. 193 A tsz-szervezések után a lakosság tömeges munkábaállása hasonlóképp zajlott le, mint Tótszerdahelyen és Tótszentmártonban, azzal a különbséggel, hogy — több lévén a nincstelen — innen még többen indultak brigádokba tömörülve útnak, hogy távoli építkezéseken vagy gyárakban nézzenek nagyobb kereset után. A távingázók magas számát bizonyítja, hogy a lakónépesség már 1960ban is mindössze 886 volt, ami 1970-re 854-re csökkent. A fordulat itt is ekkortájt következett be. A lakosság lassan, de ismét gyarapszik, a lakónépesség 1980ban 909 volt, az állandó népesség pedig 1033. (Az 1970—80 közötti tényleges szaporodás 55 fő.) A kettős sőt gyakran hármas jövedelem (férfiak, nők, háztáji) révén elért fejlődés a felszabadulás óta itt a legszembetűnőbb. 1955-ben óvoda és napközi otthon létesült. 1964-ben orvosi rendelőt és lakást, 1965-ben kultúrházat építettek. 1972-ben itt épült fel a Murai Vízmű, mely Nagykanizsát és környékét látja el friss ivóvízzel. Gépesítették a felszabadulás előtt alapított téglagyárat, melynek termelése azóta többszörösére nőtt. Molnári 1960 óta termelőszövetkezeti község. A 240 család ekkor 1340 kat. holdon (ebből 840 hold volt a szántó) gazdálkodott, A gépállomány 8 traktorból állt, s 192 szarvasmarhát tartottak. Termelőszövetkezete 1970-ben a semjésházai Üj Kenyér Termelőszövetkezettel egyesült, majd 1974-ben mindkettő beleolvadt a murakeresztúri székhelyű Muramenti Termelőszövetkezetbe. Közigazgatásilag 1970—76 között Semjénházával volt közös tanácsú község Molnári székhellyel. 1977-től a tótszerdahelyi közös tanácshoz tartoznak. A lakosság szülőhelyhez való ragaszkodását bizonyítja, hogy az idegenben munkát vállaló családok is általában otthon építkeznek. A többség anyanyelve ma is a horvát. A kulturális élet is talán itt a legsokrétűbb és legvirágzóbb. 191 Közig. Táj. 4. 192 Földbirtok statisztika. 1935. 543.; BÉLI J. 1977. 123. 193 BÉLI J. 1977. 99. 104.; 600/1945. M. E. rendelet.
