Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
sze, de a legnagyobb gazdának sem volt 4 lónál, ill. 3 tehénnél többje. Valamennyien III. osztályú házban laktak. A három árendás kézműves közül a pintér 50, a kocsmáros 30 Ft árendát fizetett, a vízimolnár pedig 3 Ft 34 krajcárral adózott. 181 1847 végén 17 jobbágy- és 7 zsellértelket írtak össze a faluban. A határ rendezése megtörtént, de a legelő-elkülönítés nem. 1848 tavaszán a parasztok megyénkben is a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére törekedtek. Simonffy Emil a molnáriak megmozdulásáról ezt írja: „Molnáriban a földesúr április 9-én a korábbi évek szokása szerint árverés útján kívánt bérbe adni egy nagyobb tábla szántóföldet. A falusiak azonban ... a földesúri tiszttartó előtt kijelentették: a kérdéses szántóföldet a molnári erdőből irtották ki évekkel ezelőtt, ehhez nekik van joguk, azt bérbe adni nem engedik, hanem közösen fogják használni. Amikor pedig egy szomszéd helyságbeli nemes három holdat ki akart venni haszonbérbe, a molnári lakosok . . . megtámadták, megverték, majd a községházára bekísérték, s kalodába zárták . . . Nagy Károly szolgabíró — az alispán jelentése szerint — „célszerűen intézkedett, most csendes ezen vidék is", de a csend nem tartott soká, a szolgabírónak még kétszer ki kellett szállni a faluba". 182 A szabadságharc emléke ma is élénken él a lakosság körében. A Sziszek nevű bereknél kelt át a Murán a hagyomány szerint Jellasits egyik hadosztálya, de ágyúikkal nem tudtak keresztülvergődni az ingoványon, s belefulladtak a mocsárba. 183 Október közepén — az ozorai diadal után — Perczel Mór 3000 emberrel és 12 ágyúval Kanizsára érkezett a határ védelmére. A Hunyadi- és Zrínyiszabadcsapathoz itt csatlakozott a zalai önkéntes nemzetőr-zászlóalj és számos népfelkelő, majd az 5000 főre duzzadt sereg Perczel, ill. Gáspár őrnagy vezetésével a lenti, ill. molnári—kotori győzelem révén 2 nap alatt felszabadította Muraközt. Nóvák Mihály szemtanúként beszéli el az eseményeket, s a következő 1867—68-ban igazolt honvédeket említi a faluból: „Hajdú Pál, közvitéz, földműves; Németh János, közvitéz, földműves; Vuk István, közvitéz, földműves; Gyurgy István, közvitéz, napszámos; Horváth Márton, őrvezető, földműves." 184 A lakosság lélekszáma 1785—1869-ig 342-ről 617-re emelkedett (180%), s arányosan nőtt azon túl is. A Mura szabályozása után az ártéri erdők nagy részét kiirtották, és szántóföldi művelés alá fogták. A Kénszsr nevű gyótai dűlőrész pl. annak a hajdani őserdőnek robotban történt kivágását örökíti meg földrajzi név formájában, amelyre az 1850-es években, tehát már a jobbágyfelszabadítás után hajtották a parasztokat 185 , az úrbéri birtokrendezési perek ugyanis 1870-ig tartottak megyénkben. A polgárosodás az önkényuralom idején és után csak lassan indult meg Molnáriban. Bár a volt úrbéresek egykori földjeik szabad tulajdonosai lettek, a kapitalista gazdagodás lehetőségével a birtokok kis terjedelme miatt csak 181 ZML 1836/37. évi dikális összeírás. m SIMONFFY E. 1974. 73. 183 PAPP L.—VÉGH J. 1964. 498—500. 184 NÓVÁK M. 1906. 122—123. i85 PAPP L.—VÉGH J. 1964. 498—500.
