Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

1598-ban ismét összeírtak 23 házat, de csakhamar felégették őket a Kanizsa bevételére (1600.) gyülekező törökök.

160 A hódoltság idején Molnári többnyire lakatlan maradt. Csak 1710 körül kezdett újra benépesedni főleg muraközi, ill. Murán túli horvátokkal,

101 de csak néhány család telepedett le tartósan. 1715-ben pl. mindössze 4 jobbágy és 1 zsellér lakta.

162 1 7 2 0-ban 7 jobbágy 21 p. köböl szántót és 14 kaszás rétet művelt, de volt már 18 kapás szőlőjük is. Az összeírok megjegyzik, hogy földjeiket minden évben bevetik, ezért erősen trágyázzák őket.

163 A jobbágyok már 1728-ban is feltűnően apró telkeken gazdálkodtak. A 7 zsellér mindegyike 1/2 holdnyi irtásföldet művelt. (20. táblázat.) Termeltek már 5 holdon kukoricát, de szőlőt még nem. A nyolcad telekhez 5, a tizenhatodhoz 3 hold föld tartozott. Bár a migráció erős volt, a XVIII. század derekától a falu gyorsabban népesedett: 1770-ben már 50 család lakta, melyek közül 6 a Horvát, 4 a Vuk, 3—3 pedig a Ferencsák, a Kobra, ill. a Dobos nevet viselte.

164 A földesúr a török kiűzése után többször változott, s szinte mindig ugyanaz volt, mint Szerdahelyen:

16r

' 1720-ban Mercy generális, 1728-ban Festetich Kristóf,

166 nem sokkal később Zajgár György, majd ismét

167 a Festetich család. Zajgár földesurasága alatt a jobbágyok fellázadtak a mértéktelen kizsákmányolás, főleg a növekvő robot és a kisajátítások ellen.

160 A század közepén Molnári a Festetich családtól — valószínűleg zálogjogon — gr. Fekete György birtokába került.

169 Az osztrák örökösödési és a hétéves háború idején a piaclehetőségek kiaknázása céljából ő is szinte az elviselhetetlenségig fokozta a robotot. Ezért a tótszerdahelyi, polai és becsehelyi parasztokkal együtt Molnári is bekapcsolódott az 1765—66. évi instancia-mozgalomba, Mária Teréziától remélve segítséget közös földesuruk hatalmaskodásai ellen. Két idézet panaszaik sokaságából: Törvénytelen robot és embertelen bánásmód: Tiszttartó nagykeménységgel ... a faluban megfogatván bennünket a tömlöcbe vettetett, másnap reggel megveretvén küldött ki a mezőre és midőn megkötöztek bennünket, kettőt, néggye't együtt, a hajdú előtte hajtván, mint a barmot, mondja: Hajsz csá! ..." Az erdőből való kitiltás: „ . . . az erdőtül mindenkor tilos a szegénység . . . Még a száraz, vagy letört fa hazahordását is súlyos büntetéssel tilalmazták. Az erdőben is, noha contractusunkban meg vagyon engedve, nem merünk csak egy szál vesszőt is levágni, sem sörtés marháinkat reá ereszteni, mindgyárt agyonlövöldöztetnek . .. "

17

° 160 OL Die. Zala IV. 494. 1598. 161

A ZÉL többször idézett, 1698. évi Can.

Vis.-ja még nem említi, az 1716. éviben azonban már 6 jobbággyal és zsellérrel szerepel; Prot. Broj. 1716. 73/IV. 45—50. 53. 1(32 ZML IV. 78. Conscr. Univ. 1715. 1(0 ZML Conscr. Univ. 21. 168—169. 1720. m ZML Conscr. Univ. 22/a. 18—19. 1728. 165 ZML Conscr. Univ. 21. 168—169. 1720. iee

ZML Conscr. Univ. 22/a. 18—19. 1728. 167 OL NRA 102/11. Úriszéki jegyzőkönyv 1738. 168 OL NRA 102/11. Úriszéki jegyzőkönyv 1738. 1G9

OL Fest. P. 236. II. No. 29. Rsz. 239. 1815. 170 SZÁNTÓ I. 1952. 257; VÖRÖS K. 1952.