Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Míg a török kiűzése után Szentmárton hamarosan újra benépesült, a közelében fekvő és az évszázados küzdelemben elvérzett Kislak (Szeliscse) falucska emlékét csupán néhány dűlőnév őrzi 1 ' 5 . Helyén azonban ma is találhatunk cserepeket, paticsot, sőt évszázadokig állt itt egy vén malom is. Földesura a XVIII. század folyamán többször is változott. 1698-ban még Taródy Farkas örököseié 00 , ezt követően a kincstáré, 1716-ban pedig már a horvát származású Budor Miklósé volt Tótszentmárton 0 ', mely 1747-ben királyi adományként a szintén horvát Bedekovich család, majd leányági leszármazó! birtoka lett 08 . A falu határa egy ideig még tágas maradt. A XVIII. század első éveiben ugyanis több puszta falu: így Vente, Cinegefölde, Szegedé, Bükkalja, Csernoha, Pörönye, sőt Borsfa is hozzátartozott 09 , ám ezek egy részét még 1710 előtt elfoglalta az új kanizsai földesúr, báró Nagy Ferenc generális családja 70 . Lélekszáma a XVIII. század első felében nagyon ingadozó. 1696-ban a 7 jobbágy és 3 zsellér 42 h szántóba 82 p mérő gabonát vetett' 1 , de 1697-ben már 260 kat. h. szántó és 50 kaszás rét számára alkalmas területről és 1 vegyes erdőről tesznek említést, A 4 fél- és 9 negyedtelek ekkor 8,5 jobbágyportát alkotott: rajtuk 13 jobbágy- és 2 zsellércsalád élt, és egy 3 Ft-ot jövedelmező rossz malom állt. A jobbágyok házanként 2 Ft cenzust fizettek, robottal, fuvarozással és természetbeniekkel szolgáltak. 72 Az összeírok megjegyzik, hogy a lakosság sokat szenved a gyakori katonai átvonulásoktól. Újabb esztendő múlva a zágrábi püspökség vizitátora már 20 telkes jobbágyot és 11 zsellért talált Tótszentmártonban. Az előbbiek V2 varasdi mérő gabonát adtak fejenként papjuknak.' 3 Az 1712. évi összeírás ismerteti a 7 egész-, 14 fél- és 1 negyedtelkes jobbágy telki földjeinek, vetéseinek és állatállományának nagyságát. A 14,25 telken élő lakosság minden egész telek után 3 Ft árendát fizetett. A Murán 4 malom állt, de mivel kevés volt még a gabona, nem sokat jövedelmeztek. A tizedet a földesúr bérelte a zágrábi káptalantól. A robot ekkor még csak néhány nap aratás és szüretelés volt, ám aki akarta, 2 Ft-tal megválthatta. A 14 házas zsellér csupán robottal vagy fejenként 1 Ft robotváltsággal tartozott. 7 '' 1 1715-ben csak 7 jobbágy és 7 zsellér lakta a falut, valószínűleg a pestis miatt néptelenedett így el átmenetileg. 70 ü5 PAPP L.—VÉGH J. 1964. 490—493. 60 ZÉL Prot. Broj. 71/11. 186—191. 1698; OL Die. Zala, IV. 709 v. 1698. 67 ZÉL Prot. Broj. 73/lV. 45—50, 53, 55. 1716.; OL U. et C. 89/47. 1712. 68 ZÉL Prot. Broj. 75/VI. 64—66. 1747. 09 OL U. et C. 89/47. 1712. 70 OL Eszt. P. 108. Rep. 47. Rsz. 311. Fase. N. No. 19 et NB 1702. Jogalapot nekik erre a Kamara és Gyöngyösi Nagy Ferenc szerződése nyújtott, melyben Mártonfalva a Kanizsai uradalom részeként szerepelt. 71 OL Die. Zala IV. 709 v. 1696. 72 OL U. et C 29/40. 1697. 73 Vö. 9. jegyzet. 74 OL U. et C. 89/47. 1712. 75 ZML Conscr. Univ. 1715. IV. 78. A szamszédos Szepetneken pl. 40 gazda halt meg pestisben, s csupán 8 maradt, Komárvároson 18 halt meg, s maradt 9. ZML Conscr.. Univ. 11/c. 1711.
