Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE
Ezt a virágzó gazdaságot semmisítette meg a Szigetvár eleste után Kanizsáig, sőt Kanizsán túl is fosztogató török. 1566 őszén 55 , 1570-ben, de még 1573-ban is pusztaság volt a környék 50 . Később is legfeljebb néhány család szállta meg, hisz az 1598. évi országos összeíráskor Taródi Farkas itteni birtokán mindössze 5 szegény jobbágyház állt, melynek lakóit nem lehetett megadóztatni. 57 1600-ban Kanizsával együtt a széles környék török kézre került. A harcok elmúltával azonban a falvak egy része — köztük Szentmárton —• ismét népesedni kezdett. Megélénkült a birtokforgalom is: 1615-ben pl. 150 Ft-ért cserélt gazdát 2 jobbágytelek. 58 A parasztok sorsa nehéz volt, mert keresztény földesurukon kívül a töröknek, sőt a végvári magyaroknak is adózniuk, esetenként robotolniuk kellett. 1652-ben pl. a mintegy 40 km-re fekvő lenti vár megerősítéséhez szállíttattak velük házanként 20—20 szálfát. 59 1653-ban a kanizsai török földesúr, Omár Oda basa munkára parancsolta a szentmártoni jobbágyokat. Mivel nem engedelmeskedtek, megfenyegette őket, hogy levágja vagy rabságba viszi mindnyájukat. A parasztok gróf Batthyány Adárn főkapitány védelmét kérték. Ö meg is írja az ugyancsak Kanizsán székelő Musztafa Alai bégnek, hogy béke idején tilos hódoltatni, ezért ő tiltotta meg a jobbágyoknak, hogy a kanizsai várnál robotoljanak. 60 A hódoltság végén a török földesúr Hálj bég volt, kinek együttesen évi 20 Ft-tal, valamint robottal, fuvarozással, a terményekből pedig tizeddel adóztak. A falut, valószínűleg az 1688-ban Kanizsa felszabadítására gyülekező zsoldossereg pusztította el ismét. 01 A törökkel vívott másfél évszázados harc megtermékenyítette a nép fantáziáját. A Borsfai-patakot pl. ma is Véres-pataknak mondják, mert a néphit szerint egykor a Zrínyi vezette harcokban elhullt katonák vérétől vöröslött. A viharos időkben a téglából épült gótikus templom is súlyosan megsérült. A boltozott szentély még úgy-ahogy megmaradt, de a hajó fedélszéke tönkrement. Valószínűleg a lélekszám viszonylagos nagyságának — sa még helyreállítható templomnak — köszönhette a falu, hogy plébániáját hamar újjászervezték. A plébános — mivel oltár nem volt — közönséges asztalon misézett, melyen Szent Márton képe állt. Az egyházi szolgálatot a török uralom végén a vidoveci Szent Vitus templom plébánosa 02 , később Kaszomich Péter beliczai (Muraköz) plébános 03 , 1698-ban pedig már Jurkoczy Miklós, egy Nagyszombatban és Zágrábban tanult fiatal pap látta el itt, sőt még Letenyén és Becsehelyen is. A plébániának ekkor hat könyve volt, köztük egy magyar nyelvű biblia és egy Pázmány-kötet 04 . 55 OL Die. Zala III. 528. 1566. 68 OL Die. Zala I. 306 és 306 v. 1573. 57 OL Die. Zala IV. 494. 1598. 58 VML Káptalani hh. jk. XXIV. 392. 176 sz. 50 OL Batth. P. 1315. Rsz. 4. 309—311. 1652. ,i0 OL Batth. P. 1313. Tör. ir. 249/a No. 11/181. 1653. ,u OL U. et C. 29/40. 1697. 112 ZÉL Prot. Broj. 70/1. 281, 1688. (i;! ZÉL Prot. Broj. 70/1. 801. 1693. C4 ZÉL Prot. Broj. 71/11. 186—191. 1698.
