Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE

II. A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE 1. TOTSZENTMARTON (Sumarton) Nagykanizsától délnyugatra 17, az M 7-es műúttól délre 3 km-re fekszik: a Nagykanizsa—Szepetnek—Letenye út megépülte előtt rajta és Petriventén keresztül vezetett az országút. Határa lankás, helyenként enyhén dombos. Talaja középkötött, nagy területen homokos. Miként többi horvát falunk is, a Mura vízgyűjtő területéhez tartozik: észak-déli irányban a Borsfai-patak szeli át. A legközelebbi vasútállomás 10 km-re, Murakeresztúron található. Neve 1321-ben temploma védőszentjéről Villa S. Martini

41

, Zenthmarthon néven 1471-ben szerepel először/'

2 Minden bizonnyal azonos vele a Kanizsa tartozékai között 1390-től többször említett Martonfalwa is/'

3 Tótszentmártonnak 1697-től írják

4

'', ami arra utal, hogy ekkor már főleg horvátok lakták. De gyakran említik később is csak Szentmártonként, míg a helybeliek és a környék horvátjai a XIX. századtól Somartonnak vagy Sumartonnak hívják.

45 A XIV. században a Szalók, a laki Kaczor és a szentmártoni Hermán család tulajdona. Utánuk a veszprémi püspök szerezte meg, aki szepetneki jószágával együtt később elcserélte a Kanizsai családdal, amely azonban nem egyedül birtokolta.

46 A XV. század közepén jelentős birtoka lehetett itt a Laczáknak is, mert 1452-ben Hunyadi János felszólította őket, hogy engedély nélkül épített erősségüket rombolják le.

47 Holub József szerint már 1479-ben betört vidékünkre a török, elpusztítván Szentmártont, Szentmihályt és Molnárit is. A XVI. században főleg Bánfalvával, néha Kislakkal, Szentmihállyal, Bikaljával és Cinegeföldével

40 írták össze. Változatlanul több nemes birtokolta, akik közül a Kanizsai, a Csuti, a Széchy, a Taródi és Svastics család említésre méltó/'

9 41 AO I. 627.; CSÁNKI D. 1897. III. 107. 42 OL Batth. Himfyana 550. 43 OL DL 7560, 7561.; CSÄNKI D. 1897. III. 107. 44 OL U. et C. 29/40. 1697. A Tót előtag nyelvünkben eredetileg horvátot, délszlávot jelentett. KISS L. 1978. 655. fa 1698-ban a ZÉL Prot. Broj. 71/11. 186—191 is így írta már. 40 HOLUB J. 1933. A falvak középkori történetének ismertetése során nem adtam jelzetet azon adatokról, melyeket nevezett kézirataiból vettem át. 47 HOLUB J. 1929. 293 és 307. 48 OL DIC. Zala I. 306., 306 v. 1573.; III. 320 v. és 321. 1564. 40 OL Die. Zala II. 14 v. 1531.; I. Proc.min.colan. 13. 1542.