Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

hajó- és gépgyártás 11 téglagyártás 4 asztalosipar 11 egyéb faipar 4 bőrgyártás 1 takács 6 cipész és csizmadia 33 szabó és egyéb ruházati ipar 5 malomipar 36 hentes és mészáros 2 kocsmáros 18 kőműves 14 ács és egyéb építőipar 10 A mesterek közül 117 segéd nélkül, 31 egyetlen, 5 kettő, 4 pedig három— öt segéddel dolgozott. Az élen még mindig a malomipar állt, ezt követték a cipészek és csizmadiák, a kocsmárosság és a kovácsipar. Két murakeresztúri vasúti üzemet 11—20 fős segédállománnyal írtak össze. A fenti — részben parasztokból lett — iparosok, munkások és alkalmazottak nosztalgiája azonban nem csökkent a föld, a saját gazdaság iránt. Akinek volt, szenvedélyesen művelte továbbra is földecskéjét. Kertjükben megtermett a konyhán szükséges zöldségféle, a hegyen pedig a bor és a gyümölcs. Baromfit tartottak, sertést hizlaltak, néha még tehenük is volt. Míg a családfő a mesterséget űzte, a feleség a gyermekekkel, vagy az öregedő szülőkkel a gazdaságban és a ház körül tevékenykedett. A földet valamely lovasgazdával általában cseremunka fejében szántatták fel, s a paraszt többnyire napszámmal, vagy terménnyel fizetett a kovácsnak, a kőművesnek, a csizmadiának, vagy más mesternek. (A piacratermelés iránti törekvés legerősebben a vasutas családokban élt, akik mindenkor érzékenyen reagáltak a városi, ill. a pesti árviszonyokra, s úgy és azt igyekeztek termelni, amit legkönnyebben és a legnagyobb haszonnal értékesíthettek, hisz utazásuk csupán fillérekbe került.) A fenti iparosok és félparaszti elemek háza hasonlított a parasztokéhoz, ám a lakás valamelyik szobáját nagyrészt a takács-, a szabó-, a csizmadiavagy cipészműhely birtokolta. A bognár és az asztalos műhelye az udvarban, a ház és a kamrák sorában állt, a kovácsműhelyt azonban — melynek formája és berendezése semmiben sem különbözött a széles környéken szokásostól — mindig az utcavonalra építették, hogy könnyebben megközelíthető legyen. Bútoraik szintén hasonlóak voltak a parasztgazdákéhoz, ám a divat változására érzékenyebben reagáltak mint amazok. Az ő otthonukba került pl. az első valódi sublód és kétajtós szekrény, ők hagyták el először a magasra vetett ágyat, s ők vásárolták a legelső karton, majd szövet ágy- és asztalterítőket. Viseletükön és viselkedésükön is látszott, hogy nem csupán földet túró parasztok. Asszonyaik nem viselték, vagy már korábban elhagyták a flajdan-