Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

pajtába. Ha keskeny volt a megye, a letört és lepedőbe gyűjtött fejeket mindjárt feldobták a kocsira. A szart kurzinje — ha volt elég segítség — rögtön a törés után, ha azonban sietni kellett a munkával, csak később vágták le sarlóval, vagy régi szőlőmetsző késsel vinjak. Ezután szalmából sodort kötéllel — esetleg iszalaggal, vagy fűzvesszővel — kévékbe kötötték, és hosszúkocsin hazavitték. Otthon később szecskavágón megaprítva vegyes-abrakként, vagy a jászol feletti rácsra dobva szálas takarmányként etették fel a tehenekkel és a lovakkal. A kukoricát általában még a törés estéjén megfosztották stréhati. Ez nemcsak munka, hanem rég várt mulatság is volt egyszerre. Meghívták a rokonokat és a szomszédokat, a fiatalokat és az öregeket egyaránt. Az előbbiek a puszta csumára ljuscinje ülve fosztottak, az öregek azonban vitték magukkal a megszokott kisszéküket, vagy egy sámlit. A pajtában deszkából falat emeltek, s annak túloldalára dobálták a lehántolt csöveket. Mellette, persze, vígan voltak, énekeltek, tréfás történeteket meséltek, s a legények a lányokkal dévajkodtak. A háziak pogácsával, kelt tésztával és borral kínálták a résztvevőket. Másnap a kukoricát kocsival, vagy kosarakkal a góréba hordták. Először egy kast töltöttek színültig, csak azután kezdték telehordani a másikat. A használat során is ugyanez maradt a sorrend. A csumát a jószággal etették meg apránként. Érdemes megemlíteni, hogy a kukoricatermesztés és a morzsolás ruzdenje kukuruze során használt eszközöket, szerszámokat pl. a kopzókat ruzdac, ruzdale, ribes — melyekből minden háztartásban több is akadt — a gazdák az 1930-as évekig jórészt maguk készítették. Minden családtagnak éppúgy megvolt a saját kézhez álló darabja, ahogy a saját kapája is. A házi készítésű kopzóknak 3 típusa ismeretes:

535 1. A tenyérre húzható morzsoló. (145/a. rajz.) Ennél kis deszkalapba vert szegek alkotják a morzsolásra használt felületet. Minden házban több is volt belőle. Vasból készített változata újabb keletű, de nem nagyon kedvelik, mivel hamar feltöri a tenyeret, és gyakran kell ronggyal áttekerni. 2. Általánosan elterjedt az a keményfa pallóból elnagyoltan faragott típus, melynél a deszkába vágott szögletes lyukba széles vaskés —• vagy kaszapenge — darabját rögzítették. Miként a közölt rajzok mutatják, számos változata ismert, köztük padra szerelt is. (145/b rajz.) 3. Kedvelt a 3, vagy 4 lábú székre szerelt, szegekkel kivert kopzó ribes, ruzdalin, kecske is. Érdekes és ritka darab a 146/c. sz. képen ábrázolt kétszemélyes kopzó. Ezt azonban csak kuriózumként mutatjuk, hisz aligha volt vele a munka termelékenyebb, mint két különálló széken. A kukoricamorzsolás ezen kézi eszközeit újabban már vidékünkről is kiszorították a termelékenyebb gyári készítmények, legújabban főleg a villanynyal működtethető darabok. Kérem az olvasót, nézze el nekem, hogy a Gazdálkodás című fejezet egyes részei — mint pl. a Gyűjtögetés — aránytalanul hosszúak és aprólékosan rész535 BALASSA I. 1960. 317—325.