Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

és hatalmas terhekkel is megbirkózott. Csikóját is jóval drágábban adták el. mint az egyéb fajtákét. Kistestű magyar lovat madarske, mederski konj, maderski konj csak néhány szegényebb paraszt tartott. Nagyon vigyáztak, hogy a két fajta ne kereszteződjön, mert a magyar ló nem tudta volna kihordani a muraközi csikóját. A horvát falvakban nem is tartottak sehol magyar ló fedeztetésére alkalmas mént. A legnagyobb állománnyal Totszerdahely és Murakeresztúr rendelkezett, de számuk a többi faluban is jelentős volt. A II. világháború idején azonban — főleg a végén — bevonultatás, elhullás, nyugatra hurcolás stb. miatt nagy részük elveszett a népgazdaság számára. A felszabadulás utáni első években a parasztság igyekezett növelni az állományt, de az 50-es évek tsz-szervezései, majd a termelőszövetkezeti községek megalakulását követő gépesítés nem kedvezett a lótartásnak. Számuk így egyre csökkent, s napjainkban, sajnos, már csak elvétve látni néhányat. A LÓÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSA A KISÜZEMI GAZDASÁGOKBAN (A 8 falu együtt.) Csikó 1 évnél idősebb Ebből Összes gazdaság Ebből lovat tart Ev Csikó 1 évnél idősebb Csikó 1 évesig Kanca összesen Meleg- Hidegvérű vérű Összes gazdaság Ebből lovat tart 1870 1090 1895 232 209 758 1274 1911 281 294 953 1555 1935 151 88 962 1234 102 1132 1942 308 174 860 1394 82 1312 1962 58 12 275 384 1972 3 4 27 42 2420 32 1980 21 38 2189 24 Tenyészmént harun főleg Tótszentmártonban, Murakeresztúron és Tótszerdahelyen tartott két—három módos gazda, Tótszerdahelyen 1911-ben hat is. Némelyik apaállat híre messze vidékre eljutott, úgyhogy távoli falvakból is ide hozták a hidegvérű kancákat fedeztetni. Tartásuk jó befektetés, a vagyonszerzés egyik jellegzetes módja volt, hiszen az 1910-es években egy fedeztetésért 1 q búzát, vagy kukoricát fizettek. A csődört tehát tulajdonosa jól tartotta, erősen abrakolta: sok zabot, kukoricát, de kevés szénát kapott. Mezőgazdasági munkára, fuvarozásra nem használták, legfeljebb a kocsit húzta. Csak a hátsó lábait patkolták. A vemhes kancával breda, kobila ugyanekkor szinte végig dolgoztattak. Csak a 11. hónaptól óvták a nehezebb tehertől, s csak akkor kötötték be az istállóba, amikor megindult a teje. Könnyen ellett, reggel gyakran alatta találták már a kiscsikót zarebe, zerebe, s csak ritkán fordult elő, hogy segítséget kellett hívni világra jöttéhez. Ahogy lábra tudott állni, mindjárt anyja elé tették, hogy szárazra nyalhassa.