Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
A kanca kobila első tejét lefejték és kiöntötték, mert úgy tartották, hogy árt az újszülöttnek. Közben vizet langyosítottak, melybe kevés korpát, vagy rozslisztet kevertek. Ezt itatták a felhevült és kimerült anyával, hogy meginduljon a bélműködése. Majd a kiscsikót tanították szopni. Legfeljebb kétszer kellett az anyja alá tenni, azután már szopott magától is. Többnyire magyar nevet adtak neki, akkor is, amikor még nem tudtak magyarul. ,,A mi öregeink a lóhoz is horvátul beszéltek, de a neve az magyar volt: Laci, Bandi, Csillag, Lenke, Manci. Mikor nekünk volt lovunk — mondták a 70—80 éves adatközlők — mi már tudtunk magyarul, akkor a ló horvátul is, magyarul is értett." A kiscsikó gyorsan fejlődött. 1 hónapos koráig csak szopott, aztán rászoktatták más táplálékra is. Először csak esténként adtak neki egy karúidban, kopuanka cukrozott kukoricakenyeret kruha s cukorom, vagy a táplálkozásnál már említett tejjel kevert kukoricalisztet, snodlit. 2—3 hónapos korától vízben áztatott kukoricát is kapott. Ezt már előző este elkészítették: annyi vizet öntöttek a sajtárban a kukoricára, hogy ellepje. Ettől reggelre jól megduzzadt. Mivel az apróság egy-két hónapos koráig szabadon szaladgálhatott az istállóban és az udvaron, megerősödött, és szelíd lett. Éjszaka az istálló sarkában aludt. Szénát, zöldet vagy abrakot az anyjáéból csipegethetett, ha megkívánta. 2—3 hónapos korától kivitték a mezőre, ott járt az eke után a szántásban. A déli etetéskor hagyták lepihenni. A kancát elles után 8—10 napra fogták be először. Nehéz terhet azonban nem húzattak vele, szántani sem vitték. A csikaja futott utána. A csikót 2 éves korában lehetett eladni legjobban, de aki megszorult, vagy volt már másik csikó is az istállóban, 1 éves, sőt hathónapos korában is eladta. Csak ritkán vitték a vásárra, mert a pátrói, porrogi, szentkirályi parasztok háznál is megvették őket. A budapesti lóvasút számára is itt vásárolták zömmel a lovakat. 533 Mivel a gazdaságban a csikónevelés jövedelmezett legjobban, a gazda annyiszor fedeztetett, ahányszor csak lehetőség adódott rá. A saját célra nevelt csikót 2 éves korában fogták be először könnyű munkára az anyja vagy más idősebb ló mellé. Nehéz munkát csak a 3 évesnél idősebbel végeztettek. Ekkor patkoltatták először, de csak az első két lábát. Nyáron naponta háromszor etettek. Hajnali 5 felé, délben és este 6 körül. Télen kétszer kaptak enni, reggel 6—7 és délután 4 óra körül, de a gazda este, mielőtt lefeküdt, mindig adott nekik még szénát, abrakot, de legalább kukoricaszárt. Az abrak pelyvából, kukoricából és nyers krumpliból készült vízzel keverve. Herélt lovat skopleni konj csak kevesen tartottak, főleg a fuvarosok. Az első világháború előtt még pásztorok és ügyes parasztemberek szoktak herélni, csak később — és főleg a nagygazdák — hívtak e célból állatorvost. 1930 táján 10 pengőbe került a herélés koplenje, ami nagy pénz, egy pár jó cipő ára volt akkor. A műtét után a csikót néhány napig nem engedték ki az istállóból. 633 IMRE Gy. 1962. 97.
