Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Mind az egyéni, mind a csoportos halászatnak fontos kelléke a szák zagerbac, zagrbac, mellyel a hálóból a csónakba, vagy a haltartó kosárba szedték a halat. Némelyik halász többet is készített hosszabb-rövidebb nyéllel, ill. kisebb vagy nagyobb zsákkal. A jégen való téli munkának — így a halászatnak is — fontos tartozéka volt a csizma talpára szíjazott jégpatkó ledvena potkova. Sajnos, e kovácsok készítette, négy kis hegyes lábon álló hasznos eszköz is áldozatául esett a vasgyűjtéseknek, s csak elvétve akad közülük még néhány a padlásokon. A fenti leírások hiányosak, néha talán tévesek is. Nem ismerem a hálók szembőségét, sem azok pontos méretét. Mégis, úgy érzem, érdemes — még ilyen fogyatékosan is — közreadni a hajdan nagymúltú murai hálós halászat emlékanyagát.

529 A nem hálós halászatnak is több módját ismerte és gyakorolta a múltban e vidék népe. Néhányat röviden közülük is bemutatok. A tapogató halászat árvizek után volt szokásos: a lapályokon. berkekben visszamaradt víz ugyanis gyakran bővelkedett halban. A nagyobb gyerekek ilyenkor fűzvesszőből kötött szélesszájú, öblös, felül nyitott kasfélével tapogatták végig a vizet, de megfelelt egy feneketlen kosár korpa is. A halász belegázolt a vízbe, majd az előrenyújtott tapogatót — ahol a halat remélte — hirtelen az iszapba nyomta. Ha talált, a felső nyíláson benyúlt a zsákmányért és a derekához kötözött hálóba, haltartóba csúsztatta. Esetleg kidobta a szárazra, s később szedte össze. A szigonyos halászat berdun is elterjedt volt. Gyűjteményünkben több szigony is található 3—6 ággal és többnyire horgasra kiképzett heggyel. Általában kerek nyílású, hosszú köpüvel készültek, mely egyik oldalán hosszú nyúlványban folytatódik, hogy szegekkel is biztonságosan rögzíthessék a 3—4 méteres akácfanyélhez. Általában a helyi kovácsok készítették őket. Leginkább áradáskor használták ívó csukára, vagy pontyra. A Mura menti emberek halászszenvedélyének beszédes bizonysága az a hegesztett, ötágú szigony, melyet valamelyik nagykanizsai üzemben fusizott egy szakmunkásként ott dolgozó orvhalász. Minden ágának végén egy-egy váltakozva jobbra-balra néző horog van. Nyélrésze vascső, melyet két szeggel rögzítettek a fanyélhez. Tulajdonosát az egyik árvíz alkalmával fogta el a hatóság, amikor éppen egy nagy harcsába akarta beledöfni. Mindez azt bizonyítja, hogy a halfogás különféle módjait — mely régen éppúgy lehetett szenvedély, mint a megélhetés egyik forrása — megtiltani lehet, de megakadályozni nem. Mert akik ezt művelik, hallgatnak mint a hal. . . Az ugyancsak nagy múltra visszatekintő horgászattal vodicovanje, vodica nem foglalkozom. Ez manapság is sokaknak szenvedélye. S bár egyesek többezer Ft-os felszereléssel űzik, gyakran egy életen át sem fognak annyi halat, mint amibe a horgászbot került. 529 A Mura menti halászattal tudomásom szerint részletesen eddig nem foglalkozott senki. HERMAN O. klasszikus kötete sem tesz róla bővebb említést.