Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Állattartás A murai horvát falvakban kiemelt szerep jutott a jószágtartásnak.

530 Alapját az egyéni gazdaságok rétjei és a legeltetési társulatok kezelésében álló középbirtokossági legelők és erdők képezték. Tótszentmártonban 1925-ben 134 kat. h. Tótszerdahelyen 1925-ben 180 kat. h. Semjénházán 1925-ben 106 kat. h. (ebből 40 kat. h. erdő) Murakeresztúron 1925-ben 218 kat. h. Bajcsán 1925-ben 134 kat. h. Fityeházán 1925-ben 255 kat. h. volt, főleg erdő, így ők részben abban legeltettek.

531 A szarvasmarhák mellé minden faluban fogadtak csordást, sőt néhol a lovak mellé is csikóst. A továbbiakban főleg a szarvasmarha- és lótenyésztéssel foglalkozom, mivel a zalai horvátság életében mindkettő kiemelkedő jelentőségű volt. Igaz, hogy a sertés- és a baromfi is nélkülözhetetlen jószága volt az átlagos gazdaságnak, mivel azonban tartásuk semmi jellegzetességet nem mutat, csak érintem őket. A szarvasmarha krava. 1960 előtt még a legkisebb gazdaságban is igyekeztek egy tehenet tartani. Az edzett, nagytestű magyarfajta szarvasmarhát a múlt sz. második felében kezdték kiszorítani a jobban tejelő, bár kényesebb fajták: előbb a borzderes, majd a pirostarka. (Szimentáli csak elvétve akadt közöttük.) Csak akinek nem volt lova, s a marhát igázni kényszerült, az tartott még századunkban is magyar marhát. Miután felkeltek, első dolguk az állatok etetése volt. Kukoricaszárt, szénát, a mezőgazdasági munkák idején pedig abrakot kaptak, ami lereszelt burgondirépa és szecskavágón megaprított búza, vagy rozsszalma, kukoricaszár és korpa keverékéből állt. Ezt követte az itatás, mely után végigvakarták a jószágot, hogy szőre szép fényes legyen, végül lepedővel átsimították. Délben csak némi szénát, vagy kukoricaszárt kaptak a szarvasmarhák. A másik főetetés alkonyatkor hasonlóképp történt, mint reggel, de akkor a jászol feletti rácsot lojtrat is telerakták, hogy az állat éjjel is ehessen. Utána kitakarították az istállót és friss almot tettek a jószág alá. Csak mindezek elvégzése után mosakodhatott meg és ülhetett asztalhoz az ember. A szarvasmarha-tenyésztésnek különösebb helyi jellegzetessége nem volt. A fedeztetés, az elletés és a kisborjú nevelése nagyjából ugyanúgy történt, mint a szélesebb környéken bárhol. Amikor a tehén megellett — ez mindig 530 Már az 1770. évi összírások vizsgálata (1. sz. táblázat) is arra utal, hogy az állatállomány egy adózóra eső átlaga e horvát falvakban magasabb, mint a Kapornaki nagyobb járásban, sőt magasabb a zalai átlagnál is. 531 Gazdacimtár 1925. II/A. kötet.