Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

ra tett vászonlepedőn felhalmozott káposztát ezután rétegesen gondosan kimosott, meggy- és tormalevél, valamint vasfű főzetével kiforrázott, csak erre a célra használt hordóba vagy kádba rakták, miközben sóval, babérlevéllel, magyarborssal ízesítették. Minden 20 cm-es réteget jól megtiport a gazda. Ehhez gondosan lábat mosott, fehér gatyája szárát az alján bekötötték, csak ezután léphetett a káposztára. Amikor megtelt a hordó, utoljára még egyszer alaposan megtaposta. A kádat bükkfadeszkákkal fedték be, és nyomatékul nagy követ helyeztek rá. (135. kép). A legtöbb család ma is készít ily módon savanyú káposztát. Lehetőleg földpincében, ahol pedig az nincs, a kamrában tárolják. A répa krugla repa savanyítása Eltevésére — miként a káposzta elrakásánál — összegyűltek a szomszédasszonyok. A megtisztított, megmosott répát házilag készített gyalukkal ribes lereszelték, majd rétegesen kádba vagy nagy cserépfazekakba rakták, miközben fűszerezték. Taposni nem volt szabad, mert összetört volna a répa. A kukoricakenyér kruh kuruzne készítése A murai malmokban őröltetett tiszta, vagy rozzsal kevert kukoricalisztet háromszor is megszitálták, hogy a lehető legfinomabb minőségű legyen. A sütés előtti este megkeverték a kovászt. Ezt az utolsó sütéskor szakították ki a még nyers tésztából, majd kis tálkában betették a fiókba — vagy fel a gerendára —, hogy megszáradjon. A mai 40 éveseknek már fogalmuk sincs arról, miként sütötte édesanyjuk, nagyanyjuk a család legfőbb táplálékát, az édeskés kukoricakenyeret. Ezért magyarul is jól beszélő adatközlőmet idézve — aprólékos részletességgel — elmondom: ,.Előtte nap megáztattuk az élesztőt, a kvast. Az előbbi kenyér tésztájából vettünk ki egy darabot, ami megszáradt. Sütéskor azt áztattuk meg 2 liter vízben (közben akkora halmot mutat, mint egy cipó). Bolti élesztőt nem használtunk, arra nem volt pénzünk. (Mások szerint: ha nagyon kellett a sütéssel sietni, akkor vettek élesztőt is, de ritkán.) Tekenyőbe tettük a kukoricalisztet, ha volt, akkor tettünk bele rozslisztet is, de legtöbbször csak kukoricalisztet vettünk. Minden asszonynak volt egy kis melencéje, ahány kenyér, annyi melence lisztet vettünk. 5—6 kenyeret sütöttünk egy hétre. Estére megázott az élesztő, beleöntöttük a tekenyő sarkába, a lisztből tettünk hozzá, a tetejére is tettünk lisztet. Keresztbe tettünk egy fakalánt, abrosszal letakartuk. Reggel dagasztottunk. Ahány kenyér, annyi kanál sót tettünk a lisztbe. így lett jó édes íze. Mikor már jó volt, elvált a tészta a kéztől,akkor letakartuk abrosszal, és befűtöttük a kemencét. A kemencébe két öl fa kellett, de jó fa, gyümölcsfánál nem sült meg a kenyér. A fa felét a kemencébe tettük, meggyújtottuk. Ha már csak gyengén lángolt, szénvonóval szétterítettük, és ráraktuk a többi fát is. Mikor az is parázzsá égett, kész lett a kemence. Akkor a parazsat a szájához kotortuk, de volt olyan kemence is, aminek az oldalához is kellett kotorni. Kisöpörtük vi-