Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

Tejes ételek Nagy szerepet játszottak a zalai horvátok étkezésében a különféle tejtermékek. Közöttük is az egyik legfontosabb a túró volt. Minden házban fent lógott a padláson a dróttal gerendához kötözött túrószárító. A kedvelt füstölt túrót, kiselak, zakaden turof, turov a következőképpen készítették: a tejet tálba öntötték, hogy megaludjon. Ha siettetni akarták alvadását, melegítették. Mikor aludttej lett belőle, leszedték róla a tejfölt. A maradékot kimelegítették, majd vászonból varrt csúcsos zsákba torzak rakták és kifolyatták a savót sirotka. Végül a túrót sóval, paprikával összegyúrták, és kis kúpokat formáltak belőle. Ezeket a jól levegőző de zárt túrószárítóba sirnok rakták, és a padláson füstre akasztották. Melegben 4—5 nap alatt száradt meg, de ha nyirkos idő volt, két hét is kellett hozzá. Ha a mezőre vagy a hegyre mentek dolgozni, vittek magukkal egy-egy darabot. Idő múltával olyan keménnyé vált, hogy késsel nem is lehetett vágni, majdnem balta kellett hozzá. Ilyenkor szájba vettek egy-egy darabkát és szopogatták. Mások a hegyen még reggel cseréptálban borba áztatták, így délre megpuhult, s úgy ették. A tejfölt vrhne magában csak nagy ritkán fogyasztották. Ételt is csak néha ízesítettek vele. Többnyire Kanizsára vitték, s eladták, mert viszonylag jó ára volt. A vajat puter fadongákból összeállított vagy gerencsértől vásárolt köpülőben langyos tejfölből készítették. Miként a tejfölt, ezt is csak ritkán fogyasztották, inkább eladták a kanizsai piacon. A visszamaradt irót stepke ugyancsak hasznosították. A havonta köpült vajat lábasban kisütötték. A fölét leöntötték, és zsír helyett használták. Ami visszamaradt, az volt a truskova, dödöllét szokták vele ízesíteni. Húsok és sültek A régi horvát konyhán a húsételek alapanyaga a sertéshús volt. Borjúvagy marhahús csak elvétve, s baromfi is ritkán került az asztalra, örömmel felhasználták az erdőn vagy mezőn fogott madarak (fácán, fogoly, gerle) húsát is, sőt tavasszal a fiúk rendszeresen fosztogatták a nagyobb madarak fészkeit, hogy a talált tojásokat — csak amúgy nyersen — megegyék. Fogyasztották, ahol foghatták, a rákot, a csíkhalat sőt az éticsigát is. A földesúri erdők közelében lakó parasztok konyháján sütöttek ezenkívül néha hurokkal, csapdával fogott nyulat, őzet sőt szarvast is. A nem szokványos húsfélék közül az éticsiga poz elkészítésének módját közlöm: A csigát először forró vízbe dobták. Mikor megfőtt (kb. félóra múlva), a vizet leöntötték. „Ahol fekete pont vót", kivágták, majd meleg vízben megmosták. Végül paprikás zsírban tepsiben megsütötték. Sokan kedvelték, nemcsak a szegények ették. A felsorolt alkalmi húsételektől eltekintve a főzés és az étrend alapját a sertéshús képezte.